„Nehezíti a hazai tudományos kutatást, hogy bizonyos témákra kizárólagosságot vindikál magának egy-egy jól beszervezett csoport. … Szokjunk le az „újra feltalálásról”, de vegyük komolyan az itthoni találmányokat.” (Magyari Endre)
„Szól a rádió” – ugye ismerős az LGT 1977-ben megjelent híres slágere? E dal a solti rádióadó üzembe helyezésének évében született, melynek híres elődjét, a lakihegyi adót 1985-ben ipari műemlékké nyilvánították. S a kezdetek?
A 19. század „telefonhírmondó”-ja után a 20. század első évtizedeiben a figyelem a mai értelemben vett rádiózás felé irányult. Így volt ez Magyarországon is.
A Posta Kísérleti Állomás egy 1903-ban vásárolt szikra adóval és koherens vevővel a Csepeli Weiss Manfréd gyár és az újpesti Egyesült Izzó gyárkéményei között folytatott kísérleteket.
Az I. világháború után a Posta Kísérleti Állomás Gyáli úti telepének egyik helyisége volt a vevőállomás. Ezt követően 1923-ban a csepeli rádiótelefon és rádiótávíró üzemben két darab Huth gyártmányú, 250 wattos adóval elkezdődtek a kísérletek. A korabeli feltételekre jellemző volt, hogy például a hanglemezeket a Kísérleti Állomás igazgatójának, Paskay Bernátnaka gramofonjáról játszották le. Hamarosan a Gyáli úti épületből folytatódtak a kísérleti adások, ahol a „kísérleti stúdió” a híres bútorszállító kocsi volt. 1925. december 1-jén a Rákóczi út 22. szám alatt egy 2 kilowattos Telefunken adóval megkezdte működését az első rádióstúdió.
A rádiózás megindításában maradandó érdemeket szerzett Magyari Endre (1900–1968), aki a Műegyetemen 1922-ben megszerzett gépészmérnöki diplomájával lett 1923-ban a Posta Kísérleti Állomás alkalmazottja. Ő irányította az első magyar gyártmányú adó tervezését és építését a Posta Kísérleti Állomás műhelyében, 1926-ban.
A Magyar Rádió és Telefonhírmondó új székháza 1928-ban épült fel (ma Bródy Sándor u. 7.), melynek stúdióját Magyari Endrével a később Nobel-díjat kapott Békésy György tervezte.
A rádiózás igénye magával hozta a vételi feltételek javítását, korszerűsítését. 1928-ban Lakihegyen elkészült egy T antenna kifeszítésére alkalmas 150 méter magas torony. (Ez az ország felét fedte le.) 1931-ben a magyar Standard gyár kapta a megrendelést egy 120 kilowatt teljesítményű nagyadóra és négy reléadó (Pécs, Mosonmagyaróvár, Miskolc, Nyíregyháza) gyártására.
A nagyadó Lakihegyen 1933 végén állt üzembe. A szivar alakú torony 314 méter magas volt, és az Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak szerelte össze. 1944. november 30-án a visszavonuló német csapatok a tartóköteleket felrobbantották, s a torony ledőlt. A háború után hamarosan újra működőképes állapotba hozták. 1977-ben megépült a solti adó. Felvetődött a lakihegyi adó elbontása, de a technikai örökségünk megmaradásáért eredményesen küzdeni tudó közvélemény megmentette.
A rádióadásokkal párhuzamosan megindult Magyarországon a rádiógyártás, amelynek eredményei szintén méltóak az emlékezésre.•
