„Sokszor hazalátogatok Magyarországra… magyar maradok, amíg a Földön járok.” (Bay Zoltán, 1990)
Az embert mindig is izgatta a Földet körülvevő égitestek titokzatos világa. 1946 óta pontosan tudjuk a Föld és a Hold távolságát, amelyet – egymástól függetlenül, szinte azonos időben – amerikai és magyar tudósok határoztak meg.
A Tungsramban végzett kísérleteket Bay Zoltán (1900–1992) irányította, akinek útja a Debreceni Református Kollégiumból indult. Diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte, s hamarosan a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasa lett. Berlinben hallgatta Max Planck, Albert Einstein előadásait. Az itt kapott ajánlásokkal 1930-ban kinevezték a Szegedi Egyetem Elméleti Fizika Tanszékének tanárává, majd Aschner Lipót felkérésére lett 1936-ban a Tungsram Fejlesztő Laboratóriumának vezetője. (Ebben az időben ez volt Magyarország egyetlen ipari fejlesztő laboratóriuma.) Az itt töltött évek kutatásai alapján kapott szabadalmat a többi között a nagyfeszültségű gázcsövekre, rádió-vevőkészülékek áramköreinek fejlesztésére.
1938-ban elért legnagyobb eredménye az elektronsokszorozás, a fotoelektron-sokszorozó elvén alapuló részecskeszámláló. Ugyancsak 1938-ban Aschner anyagi támogatásával a budapesti Műegyetemen létrehozta Magyarország első Atomfizika Tanszékét, melynek vezetője lett. Oktatómunkája mellett kutatásait a Tungsramban tovább folytatta, egyik világraszóló eredménye, a Holdradar-kísérlet alapján született.
1946. február 6-án bejelentették, hogy sikerült a Holdra rádiójelet küldeni, és a visszavert jelet érzékelni tudták.
Radarkísérletek már a második világháború alatt kezdődtek Angliában, Németországban és Magyarországon. Céljuk az volt, hogy a hajókról, repülőgépekről visszaverődő rádióhullámok útjának követésével felismerhető legyen e célpontok helye és távolsága. Magyarországon a második világháború végén már a János-hegyről Székesfehérvárig lehetett repülőgépeket megfigyelni. A magyarországi kísérletekhez Bay csoportja készítette el a berendezéseket. Ezeknek az eredményeknek a folytatásaként született meg a Hold „megradarozása”. Sikerrel!
Bay Zoltán 1948-ban emigrációba kényszerült; minden addig kapott tudományos elismerésétől megfosztották. Elfogadta a George Washington Egyetem meghívását, ahol a kísérleti fizika professzora lett.
A kísérleti fizikában az 1950-es évek közepétől meghatározó helyet kapott a lézer, amely jogosan keltette fel Bay Zoltán érdeklődését. A fénysebesség mérésének új lehetőségét ismerte fel benne. 1965-ben javasolta, hogy a távolság egységét, a métert pontosabban mérhető időegységre és a fénysebességre kell alapozni. 1983-ban a Súlyok és Mértékegységek Nemzetközi Konferenciájának párizsi ülésén elfogadták: „A méter a fény által vákuumban a másodperc 1/299792456-od része alatt megtett út hossza.” Bay ismét világraszóló eredményt ért el.
Huszonöt esztendő után újra hazajött, és országszerte előadásokat tartott „gyönyörű magyarsággal”.Hazajárt, ameddig tudott. Washingtonban hunyt el, és végakarata szerint hamvait szülőföldjén, a Békés megyei Gyulaváriban temették el. Szellemi öröksége itthon és külföldön, egyetemeken, kutatóintézetekben hirdeti egy nagy magyar tudós, alkotó világhírű eredményeit.•
