1956-ban sok tehetséges magyar volt kénytelen elhagyni a hazáját, közéjük tartozott Bejczy Antal fizikus-mérnök is, aki a forradalom végén majdnem találatot kapott egy tanktól.
A Fejér megyei Ercsihez tartozó Sinatelepről származó fiatalembernek korábban is volt oka arra, hogy ne érezze jól magát itthon: szálka volt a kommunista hatalom szemében, mert édesapja egy grófi uradalom főintézője volt, és mert Kalocsán a jezsuitákhoz járt középiskolába. 1948-ban érettségi előtt olyan demokratikus hangvételű ballagási beszédet mondott, hogy egy napra bevitte a rendőrség, egyetemre sem mehetett, szakmunkásként helyezkedett el. Évek múlva jelentkezhetett, akkor is csak esti tagozatra, a BME Villamosmérnöki Karára, de a diplomáját már emigrációban szerezte meg, az Oslói Egyetem fizika szakán.
Norvég állampolgárként, ösztöndíjjal került 1966-ban az amerikai Caltechre, ahonnan egyenes út vezetett a Kármán Tódor által alapított Jet Propulsion Laboratoryba (JPL; Sugárhajtás laboratórium), a NASA egyik legfontosabb kutatóintézetébe. 1969-től 32 éven át, nyugdíjazásáig dolgozott ott.
Bejczyt már a Caltechen elkezdte foglalkoztatni a Marsra landolás problémája, és 1971-től a JPL-nél egyebek közt ennek szentelte életét: robotikával, űrszondák vezérlésével, érzékelésre épített automatizmusokkal foglalkozott. Élete fő műve az 1996 decemberében a Mars felé indított Pathfinder szonda legértékesebb rakománya, a Sojourner marsjáró lett, amelynek fő tervezője volt. 
A Pathfinder 1997. július 4-én, 24 nagy ballon segítségével sikeresen szállt le a Marson. A szonda két napig csak a saját állapotát diagnosztizálta és a közvetlen környezetét elemezte, aztán kigördült belőle a 11,5 kilós Sojourner, a világ akkori legdrágább távirányítású autója, amelynek vezérlését Bejczy csapata alkotta meg. „Kidolgoztuk, hogyan lehet nagyon kevés eszközzel elvégezni a feladatokat úgy, hogy a Földről csak naponta egyszer teremtünk kapcsolatot a kisautóval; inkább arra készítjük fel, hogy képes legyen óvatosan, de mégis hatásosan, öntevékeny lenni” – fogalmazott Bejczy egy 2001-es interjúban, amely a Fizikai Szemlében jelent meg. Neki és kollégáinak kellett előkészíteni mindent a Sojournert építő mérnökök számára, az ő felelősségük volt, hogy a kis marsjáró képes legyen a vörös bolygón távvezérléssel haladni, akadályokat kikerülni, fotókat készíteni, kommunikálni a Földdel és a leszállóegységgel, valamint a marsi talajból mintát venni és azokat elemezni. Mindez az akkor elérhető technológiával nem volt könnyű: a marsjáró processzora 2 megahertzes volt, fő memóriája 64 kilobájt, háttértára mindössze fél megabájtos. 
A küldetés remekül sikerült, a Sojourner és a Pathfinder értékes adatokat gyűjtött a bolygó klímájáról és kőzeteiről. Ezzel megalapozta a későbbi roverek küldetéseit, és eredményeivel megerősítette a feltételezést, hogy a Marson valaha nagy mennyiségű víz volt. A marsjáró majdnem három hónapon keresztül küldött adatokat egy száz négyzetméteres területen cirkálva, és ezzel tizenkétszeresen meghaladta a tervezett működési idejét.
Bejczy Antal érdeklődése a Pathfinder-küldetés után a mozgásszervi rehabilitáció felé fordult, azt kutatta, hogy a robotikát miként lehetne alkalmazni ezen a területen.
A rendszerváltás után többször járt Magyarországon, a halál Kaliforniában érte 2015-ben, 85 éves korában. Az Óbudai Egyetemen ma robottechnikai központ viseli a nevét.•
