„A magyar nemzeti formanyelv kialakítására tett kísérlete a korszak legjelentősebb műveit hozta létre.” (Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, 1990)
A Műegyetemen generációknak továbbadott legenda szerint Lechner Ödön (1845–1914) egy alkalommal megkereste Wartha Vince (1844–1914) professzort, aki Zsolnay Vilmossal már eredményesen kísérletezett az eozinmázas kerámiával, s az eljárást megismerve, apja téglagyárában ki is próbálta.
Az eredmény lenyűgözte. Az eozinmázas cserép egyik gyönyörű alkotása, az Iparművészeti Múzeum fő díszítőeleme lett Zsolnay másik találmányával, a pirogránittal együtt. Zsolnay 1852-ben alapította pécsi fazekasműhelyét nemes kerámiák gyártására. Az ő találmánya az épületek díszítésére szolgáló fagyálló pirogránit.
Lechner Ödön már az 1860-as évek elejéről ismerte Wartha Vincét, amikor a József Polytechnicum hallgatói voltak. Útjuk a következő évtizedekben elágazott, de az ifjúkori barátság később is megmaradt.
Lechner a polytechnicumi évek után a Berlini Építészeti Akadémia hallgatója lett, itt kötött barátságot egy későbbi műegyetemi professzorral, a Budapesti József Műegyetem központi épületét tervező Hauszmann Alajossal. Olaszországi és franciaországi tanulmányútjain új építészeti anyagokkal ismerkedett meg, köztük a vasbetonnal és az acéllal. Ugyan 1845-ben Pesten már készültek öntöttvas oszlopok, ám ezek építészeti funkciót csak később kaptak. Hazatérte után Pártos Gyulával építészeti irodát nyitott. Gazdag alkotóévek következtek. Erről tanúskodik a MÁV nyugdíjintézetének bérháza az Andrássy úton, illetve a szegedi városháza.
1893 és 1896 között épült az egyik, ma is csodálatos alkotása, az Iparművészeti Múzeum. Itt kapott helyet a korábban más helyen őrzött gazdag gyűjtemény. Az épületet színes pirogránit burkolja, s a tetők gerince és a kupolafedés élei Zsolnay-kerámiából készültek. A kupola az előcsarnokot fedi, s a folyosók árkádokkal veszik körül az üvegezett udvart. A méhsejtszerű elemekből rakott üvegkupola kiváltotta a kortársak elismerését. Szobra – Farkas Béla és Kende Ferenc alkotása – a múzeum előtt áll.
1897-ben kapott megbízást a Magyar Állami Földtani Intézet Stefánia úti épületének tervezésére.
E munkáját követte a Postatakarékpénztár (ma Magyar Államkincstár) Hold utcai épülete, amelyért 1900-ban megkapta a Kézművesek Egyesülete Nagy Aranyérmét.
A kőbányai Szent László-plébániatemplom tervezésénél felhasználta Barcza Elek korábbi munkáját is.
1911-ben a római nemzetközi építészeti kiállításon életművét Nagy Aranyéremmel tüntették ki. Tanítványai – köztük Lajta Béla, Árkay Aladár – tovább vitték örökségét.
Lechner Ödön a magyar szecessziós építészet legnagyobb, világhírű mestere, az önálló magyar építészeti stílus megteremtője volt.•
Ez a bejegyzés Lechner Ödön halálának 100. évfordulóján jelent meg, a fővárosi bloggerek virtuális asztaltársasága tagjainak kezdeményezésére. Az évfordulóra több Lechnerrel és tanítványival kapcsolatos blogbejegyzés született, melyeket az Urbanista blog gyűjtött össze, itt olvashatók.
http://barosssblog.blogspot.hu/2014/06/egy-epiteszdinasztia-barosson.html
http://fovarosi.blog.hu/2014/06/10/a_kobanyai_szent_laszlo_gimnazium_elso_evszazada
http://kep-ter.blogspot.hu/2014/06/lechner-100-veres-palne-utca-9.html
http://lasdbudapestet.blogspot.hu/2014/06/lechner-100-kobanya-disze.html
http://mienkahaz.blog.hu/2014/06/09/lechner100_egy_evszazada_hunyt_el_a_magyar_formany_megalkotoja
http://szerelmembudapest.blog.hu/2014/06/09/honnan_nonek_a_viragos_almok_lechner100
http://manda.blog.hu/2014/06/10/a_foldtudomanyok_keken_ragyogo_palotaja