„A jó konstruktőr olyan, aki a gyártáshoz annyit ért, mint egy gyakorlott technológus.” (Korbuly János szakmai ars poeticája)
Mi kell ahhoz, hogy egy alkotó mérnöki pálya elkötelezettje maradjon valaki egy emberöltőn át? Nehéz a válasz. Jó tanár? Családi példaképek? Műszaki és természettudományos érdeklődés? Ki tudja a biztos magyarázatot?
Korbuly János (1893–1976) Kossuth-díjas gépészmérnök, konstruktőr, gyárvezető pályájára a feltett kérdések mindegyike érvényes. Édesapja gépészmérnök volt, s testvéreivel együtt ő is az lett, 1918-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet a József Műegyetemen. Rövid külföldi munkavállalás után a csepeli Weiss Manfréd gyár mérnöke lett, ahol 1945-ben már a gyár műszaki igazgatója. Az 1930-as évek közepétől e gyárban versenyképes, 80 lóerős személyautókat is gyártottak az ő tervei alapján. A történelem forgószele mégis elsodorta a gyárból. Nem engedték, hogy egy nagy gyár vezetője olyan ember legyen, aki műszaki igazgató volt korábban – annak ellenére, hogy megakadályozta, hogy a német hadvezetés parancsára felrobbantsák a gyár erőtelepét.
Bármilyen furcsa, a sors kegyelmének tartotta elbocsátását, hiszen a Hoffher-gyárba kerülve olyan traktortervezésbe és gyártásba kezdhetett, amely több generáción át korszerű erőgépeket eredményezett. A gyár az összkerékhajtású traktorok gyártásával nemzetközi elismerést szerzett.
Túl a hatvanon, fiatal iparművészekkel formájában is korszerű traktorokat tervezett. Családunk legendáriumában mindig emlegették, hogy az akkor pályakezdő ipari formatervező Németh Aladár D4K traktortervét szinte fázisonként figyelte Korbuly, és a megfelelő rajzok mögé odarakta motorterveit. Ezeknek a traktoroknak a vonóereje jóval felülmúlta a korábbi erőgépekét.
Természetesen nem lenne teljes a pályakép, ha nem említenénk, hogy Korbuly János a sikerek ellenére 1951 és 1956 között újra „parkolópályára” került. 1956 őszén visszatérhetett a traktorgyárba, s szinte minden folytatódott, az elmúlt évek számára feledésbe merültek. Ezekben az években szoros kapcsolat alakult ki közte és a Miskolci Műszaki Egyetem között, különösen Terplán Zénó professzorral, akinek fontos kutatási területe volt az ipari bolygóművek vizsgálata és tervezése. Korbuly már 1949-ben megfogalmazta, hogy a korszerű mezőgazdasági erőgépek, a traktorok csak gumikerekűek lehetnek.
Az egykori terv meg is valósult. Az UE–28 típusú traktorokból néhány év alatt tízezer darab készült. „A kis bivalyok”-nak becézett gépek az őszi felázott talajon is jól vizsgáztak. 
A D4K-B típusú traktor 1966-ban a Budapesti Mezőgazdasági Kiállításon elnyerte Az év legszebb terméke díjat. A gyártott traktortípusok a Dutra márkanevet kapták, és rövid idő alatt negyven országba exportálták őket.
Gazdag alkotópályája 1976 adventjén fejeződött be. Ki volt ő? Olyan gépészmérnök, aki konstruktőr, gyártó és ember tudott maradni. Számára nem a betöltött hivatal volt a legfontosabb, hanem az alkotás.•
