Szerte a világon voltak próbálkozások, és szabadalmakat is benyújtottak a legkülönfélébb repülő gépekről, amelyek között voltak egészen ígéretes szerkezetek és kissé bohókás találmányok is. Sok elméleti repülőgép a madarak szárnycsapásait próbálta utánozni, ezek közé tartozik a Vasdényey Géza budapesti közigazgatási bíró és Vasdényey Dezső technikus által 1901. november 30-án szabadalmaztatott „kormányozható repülőgép” is.
A Magyar Királyi Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott szabadalmi leírás szerint a Vasdényey család repülőgépét két sárkányrepülőre hajazó ernyőlap emelte (volna) a magasba, amelyek közül az egyik stabil volt, míg a másikat a motor gyors csapkodásokkal fel-le mozgatta. Az elképzelés szerint, amikor a felső ernyőlap felfelé mozog, akkor a két lap között légritkulás következik be, vagyis csökken az alsó szárny feletti légnyomás, és ez felhajtóerőt gerjeszt – a gép pedig felemelkedik.
A magassági kormányzást az ernyők dőlésszögének változtatásával, míg a vízszintes kormányzást a vízi járművek kormánylapátjával megegyező lapáttal oldották volna meg. A repülőgépet motorral gondolták meghajtani, ám ennek részletes kidolgozására a feltalálók már nem vesztegettek erőforrásokat: erről csak annyit írnak a szabadalmi leírásban, hogy „tetszőleges szerkezettel bírhat”. Egyértelműen úgy gondolták, hogy a találmányuk lelkét a motor forgómozgásának csapkodó mozgássá alakításáért felelős mechanika jelenti, így a leírás nagy része is erről szól.
A szárnyernyőket a súlycsökkentés jegyében nádrudakra feszített selyemből készítették volna el. Noha nyilvánvalóan nem működött a szerkezet, sőt arról sincs tudomásunk, hogy megépítették volna ténylegesen, a feltalálók a legapróbb részletekig kidolgozták a szárnyak szerkezetét, a csavarmenetektől a feszítőküllők rögzítéséig. Elképzeléseik szerint a két ernyő egymáshoz viszonyított eltolásával lehetett volna szabályozni a felhajtóerőt. Így a magasság csökkentéséhez el kellett volna távolítani a két szárnyat: „könnyen belátható ugyanis, hogy mihelyt az ernyők kellő távolságra vannak egymástól beállítva, akkor a fölső ernyőnek hatásos löketénél a két ernyő között keletkező légritkított tér oly gyorsan és oly mértékben egyenlítődik ki, (...) hogy az alsó ernyőre alulról gyakorolt nyomás nem elegendő a repülőgép megemelésére” – olvasható a leírásban.
Meglehet, a feltalálók is érezték, hogy a szabadalom beadásával még nem oldottak meg a csapkodó repülőgéppel kapcsolatos minden műszaki problémát, ezért a leírást azzal fejezték be, hogy természetesen sokféleképpen lehet módosítani a repülőgép összes elemét, például léggömböt lehet hozzá kapcsolni, amely segíthet a felhajtóerő generálásában. Viszont motor sem feltétlenül szükséges szerintük, hiszen az ernyők emberi erővel is mozgathatók.
A Wright fivérek 1903. december 17-én szálltak fel először a levegőnél nehezebb, motor hajtotta gépükkel, így ezt a dátumot tekintjük a modern repülés kezdetének.•