Rovatunkban gyakran olyan magyarokról kell megemlékeznünk, akik, bár újító tehetségük okán kiemelkedtek a tömegből, tehetségüket csak külföldre emigrálva tudták kiteljesíteni, vagy magyarországi kivételes pályafutásuk dacára is külföldre kellett menekülniük, például származásuk miatt. Ezért is különösen örömteli, hogy ez alkalommal egy olyan, nagy ipartörténeti jelentőségű szakemberrel ismerkedünk meg, aki Magyarországra jött, hogy tehetségét kamatoztathassa.
Haggenmacher Károly 1835-ben Svájcban, Winterthurban született molnár családba. Apai ágon a család már generációk óta a malomiparban dolgozott, így semmi meglepő nem volt abban, hogy Karl (Károly) is e szakma felé orientálódott. Ebben azonban közrejátszott rossz látása, ugyanis az ipari iskola elvégzése után legszívesebben finommechanikai műszerésznek tanult volna, de olyannyira rossz volt a szeme, hogy az apró alkatrészek manipulációjával járó szakmáról le kellett mondania.
Így tért vissza a családi iparághoz. Miután Leidenben kitanulta a molnármesterséget, bátyjaival, Henrikkel és Kaspar Emmanuellel együtt, Csehország érintésével Magyarországra települt át, és haláláig itt is élt. (Kaspar Emmanuel később visszatelepült Svájcba).
Károly és Henrik eleinte a régi malmok felújításából és működtetéséből szép vagyonra tett szert, Károly pedig folyamatosan fejlesztette a malomipari eszközöket, berendezéseket és eljárásokat. Henrik időközben a sörgyártásra váltott, és üzleti, majd családi kapcsolatba került a Dreher családdal is.
Károly egyre magasabbra lépkedett a ranglétrán az Első Buda-Pesti Gőzmalmi Társaságnál, idővel műszaki és kereskedelmi igazgatóvá nevezték ki, e tisztséget majdnem fél évszázadon át viselte. A helyettese egy időben az ugyancsak Budapesten dolgozó Julius Maggi volt, az első instant levespor feltalálója, akinek későbbi cége a 20. század közepén olvadt a Nestlébe.
Haggenmacher Károly összesen tizenöt malomipari találmányt szabadalmaztatott, amelyeknek nagy szerepük volt a malomipari eljárások fejlődésében. Voltak síkszitára és daratisztító gépre vonatkozó szabadalmai is. A korban egyre népszerűbbé vált a fehérliszt (ma már tudjuk, hogy ez egészségügyi hatásait tekintve nem volt éppen előnyös divat), így a malmoknak mind nagyobb tételben kellett ezt a maghéjaktól tökéletesen megtisztított lisztfajtát előállítaniuk. A dara (vagyis a búzaőrlés köztes terméke) tisztítása elsődleges fontosságú technológiai lépéssé avanzsált, és az a malom, amely a maghéjakat hatékonyabban tudta kitisztítani az őrlemény értékes összetevői közül, jelentős versenyelőnyre tehetett szert.
A síkszita az őrlemény méret szerinti szétválasztását tette lehetővé. Haggenmacher berendezésében, a korábbi gépektől eltérően, egymás fölötti rétegekbe rendezett és vízszintesen mozgatott síksziták végezték az elkülönítést. Ez nemcsak kisebb helyet igényelt, de könnyebben is lehetett tisztítani, és az őrlemény frakcióit is hatékonyabban választotta el egymástól.
Haggenmacher Károly vagyonából sokat jótékonykodott, árvaházat, ösztöndíjakat alapított. Műgyűjteményét nagyrészt az Iparművészeti Múzeumnak adományozta. 1921-ben, 86 éves korában, önkezével vetett véget életének, valószínűleg megvakulása miatt.•
