A villamos közvetlen előzménye Budapesten és más európai városokban is a lóvasút volt. A magyar fővárosban 1866-ban indult el az első lóvontatású vasút a Váci úton, a mai Kálvin tér és Újpest-Városkapu között. A következő évtizedben aztán egyre több vonalat alakítottak ki Pesten és Budán is, amelyekhez a szükséges síneket is lefektették.
Ám nem sokat kellett várni az igazi villamos megjelenésére, hiszen 1879-ben Berlinben a Siemens bemutatta az első áramszedős, villanyhajtású vasutat (a korábbi elektromos meghajtású vonatok mind akkumulátorban vitték magukkal a villamos energiát). A következő években Európa-szerte elkezdték átszerelni a korábbi lóvasútpályákat villamosra. Bár a felsővezeték már akkor is egyszerűbbnek számított műszakilag, városképvédelmi okokból szinte mindenütt az alsóvezetéket favorizálták.
Az alsóvezetékeket vagy a sínek mellett, vagy alattuk, földbe süllyesztett csatornában helyezték el. Ez a megoldás nem volt problémamentes. Az elágazásoknál előfordult, hogy a kocsik alsó áramszedő hajói elakadtak, esős-havas időben pedig rövidzárlat keletkezhetett bennük. Nem csoda, hogy néhány évtizeddel később el is tűntek ezek a megoldások a villamospályákról. Ezt megelőzően azonban – talán éppen a számos működési hibalehetőség kiküszöbölése érdekében – intenzív innováció folyt az áramszedő hajókkal kapcsolatban.
A Budapesti Közúti Vaspályatársaság (amely korábban lóvasutakat üzemeltetett, és a főváros egyesítése után jött létre a Pesti és a Budai Vaspályatársaságok egyesítésével) 1897 végén szabadalmat nyújtott be a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatalhoz egy új típusú áramszedő hajóról a villamosok számára. A szabadalmi leírásban olvasható, hogy az új hajó legnagyobb előnye az addig használatos alsó áramszedőkhöz képest az volt, hogy míg a korábbi berendezések élükkel érintkeztek a föld alatt futó áramvezető sínhez, addig az ő találmányuk felületkontaktust létesít vele. Ezáltal sokkal nagyobb lett az érintkező felület, ami elvileg megbízhatóbb kontaktust biztosított – emellett az áramszedőt is egyszerűbb volt leengedni az áramvezető csatornába.
Az első villamos 1887-ben indult el Pesten a Nyugati pályaudvartól a Király utcáig a körúton. A próbavonal beváltotta a hozzá fűzött reményeket, így a városvezetés eldöntötte, hogy a korábbi tervekkel ellentétben nem gőzmozdonyokkal, hanem villamosokkal fogja felváltani az addigra már elavult lóvasutakat. Míg a próbavonal keskeny nyomtávú (1000 milliméteres) volt, a végleges vasúthálózatot a „nagy” vonatoknál megszokott 1435 milliméteres nyomtávval alakították ki, hogy ha a helyzet úgy kívánja, kompatibilis legyen egymással a két pálya.•
