„A jó konstruktőr olyan, aki a gyártáshoz legalább annyit ért, mint egy gyakorlott technológus.” (Korbuly János)
Egy technikatörténeti előadásom után a hallgatók közül valaki megjegyezte: „Többen azon dolgozunk, hogy legyen újra Pannónia motorkerékpár-gyártás Magyarországon.” Mellette álló társa megszólalt: „Nekünk van, apám kedvence, ma is jól működik.” Így „folytatódott” az óra a Műegyetem Q épületének F16-os termében.
Az első motorkerékpártervet Bánki Donát készítette 1894-ben. Az első belső égésű motorral hajtott járművet, melyet postai levélgyűjtésre használtak – Csonka János terve alapján –, a Ganz-gyárban készítették 1900-ban.
A csepeli Weiss Manfréd Művek az 1920-as évek végétől olcsó kismotorkerékpárok fejlesztéséhez fogott, s hamarosan megkezdte a gyártást. Az itt készült Turán 86 köbcentiméteres segédmotoros kerékpár 1936-tól került az üzletekbe. Az óránként 50 kilométeres sebességet elérő járműből két év alatt 200 darab készült.
1939-ben, Pajor Imre tervei alapján, elkészült a 250 köbcentiméteres motorkerékpár (a motort Németországban vásárolta).
A pirosra festett motorkerékpárok – a tervező elképzeléseit tükrözve – a Népmotor nevet kapták. A Stadler Sodrony-, Szövetfonat- és Vasárugyár Rt. készítette a motorkerékpár vázát és szerkezeti elemeit.
Az 1930-as évek végén több mint 22 ezer motorkerékpár futott a magyar utakon, ez a szám a háború végére a felére csökkent. Csepelen a megmaradt alkatrészekből próbáltak működőképes járműveket előállítani.
1948-ban új típussal jelentkezett a gyár. A korábbi Túra továbbfejlesztéséből született a Csepel 100/48. Ez volt az első Csepel márkajelzésű motorkerékpár. Közel tízezer darabot gyártottak 1950-ig.
A motor teljesítményét fokozni kellett. 1949-re elkészült a Csepel 125/49, mely lemezvillás Csepel néven vált ismertté. (A fejlesztések folyamatosak voltak, s e típus gyártását 1966-ban fejezték be.) A gyár fejlesztőmérnökeinek munkája alapján 1950-re elkészült a Csepel 250/U jelzésű sorozat. (Napjainkig ikerdugattyús Csepelként emlegetik.)
1954-ben már egy új névvel ismerkedhettek meg a motorkerékpárok barátai. Ez volt a Pannónia TL. Korszerűen formatervezett, a csepeli jó gyártási hagyományokat tovább vivő, megbízható motor volt. (A TL is jelzi a korszerűsítést: T – teleszkóp, L – lengővilla.)
1956-ban egy továbbfejlesztett változat született. A szép formájú motorok, melyek a folyamatos fejlesztés eredménye alapján korszerűek is voltak, rövid idő alatt keresettek lettek.
Az egyhengeres motorokat az 1960-as évek elején a P20 néven megjelent kéthengeres motor váltotta fel. Szinte minden megújult a motoron. Főtengelydinamó szolgáltatta az elektromos energiát, forgódobos, ötfokozatú váltója volt, és a futómű is teljesen megszépült.
Az esztétikus és műszakilag jó motorkerékpárok gyártása – egy rossz iparpolitikai döntés miatt – 1974-ben megszűnt.
A nagy motortervezők közül kiemelkedik Jurek Aurél (1904–1991), aki 1943-tól a csepeli gyár tervezőirodájának főmérnöke lett – az akkor igazgatónak kinevezett – Korbuly János utódaként. Jurek a Műegyetem professzoraként a holnap mérnökeinek oktatta a járműgyártás titkait a méltó utódok megtalálásának reményében.•