„…ha igazi tudósok és – amint kell – jó magyarok akarunk lenni, úgy a tudomány zászlóját olyan magasra kell emelnünk, hogy azt hazánk határain túl is meglássák.” (Eötvös Loránd)
Nevét Magyarország ma is működő legrégebbi egyeteme viseli, melynek professzora és rektora volt. Eötvös Loránd (1848–1919) vallás- és közoktatásügyi miniszter (1894–1895), s a Magyar Tudományos Akadémia elnöke (1889–1905) volt.
Figyelme fő kutatási területe, a gravitáció felé az 1880-as években fordult. A gravitációs tér változásának mérésére megszerkesztette világhírűvé vált torziós ingáját. A torziós inga egy vékony, rugalmas száron felfüggesztett vízszintes ingarúd, amely védőszekrénybe zárva valamilyen egyensúlyi helyzetet vesz fel.
Az inga érzékenységének fokozására a szál anyagát sok kísérlet után választotta ki, hosszának növelésével, keresztmetszetének csökkentésével így a mérések pontosságát is elősegítette (irídiummal ötvözött platinaszálat használt). A szálak végére rézlemezkéket forrasztott, s megfelelő súllyal terhelte a felfüggesztést. A szálak rugalmasságát többszöri melegítéssel és hűtéssel javította. Az ingarúd egyensúlyi állapotát beépített tükrökön lehetett a műszerre szerelt távcsövön megfigyelni.
1891-ben megépített műszereivel először pestszentlőrinci kertjében, majd a Celldömölk melletti Ság-hegyen, s azt követően 1901-ben a Balaton jegén végezte mérési kísérleteit. A nemzetközi közvélemény elé először az 1900-as párizsi fizikus kongresszuson lépett, ahol némi kétellyel fogadták szabadban végzett kísérleti eredményeit. 1906-ban az Internationale Erdmessung XIV. budapesti kongresszusán (jelenleg Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió) német és francia nyelvű előadásában ismertette eredményeit. A tudományos közvélemény mindezeket nagy elismeréssel fogadta.
Gyakorlati alkalmazása? Az Eötvös-inga a föld alatti tömegegyenetlenségeket, a geológiai szerkezet változásait megérzi és kimutatja. A siker – mint sokszor lenni szokott – Eötvös halála után következett be.
Az 1920-as évek elejétől kitört az „olajláz”. A mélyfúrásokat találomra végezték, sok volt a költséges meddő fúrás. Az Eötvös-inga az egyedüli műszer volt az olajat kereső mélyfúrásoknál. Nem az olaj lelőhelyét találta meg a műszer, hanem a mennyiségét. Például Mexikóban Fekete Jenő (1880–1943), Eötvös tanítványa a Schell olajtröszt szolgálatában a meglévő kutakat mérései után mélyíteni lehetett, ennélfogva növekedhetett a kitermelés.
Új tudomány indult útjára: a gyakorlati geofizika, a földfelszíni és föld alatti fizikai viszonyok tanulmányozására. Napirendre került az Eötvös-inga folyamatos korszerűsítése. A magyar Finommechanikai és Orvosi Készülékeket Gyártó KTSZ E–54 típusú ingája az 1958-as brüsszeli világkiállításon első díjat és aranyérmet nyert.
Közeleg újra november, a Tudomány Ünnepe. Emlékezzünk Eötvös Loránd tudósi, feltalálói, professzori és tudományszervező munkájára.•
