A legtöbb találmánynak létezik valamilyen korábbi, még kezdetleges, de a működési elvet tekintve már forradalmi és előremutató változata. Ezek azok a vívmányok, amelyeket tökéletesítve aztán létrejöhetnek a valódi alkalmazások, de a tisztelet a forrásmunkáknak is kijár. Ezért nehezen lehet ma a turbinák történetéről beszélni anélkül, hogy meg ne említenénk Segner János András nevét.
Segner 1704-ben született az akkor még magyarországi Pozsonyban, és egész életében magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Tanult szülővárosában, majd Győrben és Debrecenben, de karrierje a jénai orvostudományi egyetemen indult be igazán. Nagyon fogékony volt a természettudományokra, különösen a fizikára és a matematikára. 1730-tól néhány évig orvosként praktizált, majd a göttingeni egyetem professzora lett, ahol a helyi csillagvizsgálót is megalapította, 1755-től 1777-ben bekövetkezett haláláig pedig a hallei egyetemen tanított. Életében számos tudományos akadémia és társaság tagja volt, és a tanítás mellett fáradhatatlanul kutatott több tudományterületen. Hol fontos mechanikai törvények leírását alapozta meg, hol tanulmányt írt a húsok pácolásáról és füstöléséről. Legismertebb találmánya kétségtelenül a róla elnevezett Segner-kerék.
Segner a kerék leírását a Programa quo theoriam machinae cuiusdam hydraulicae raemittit című, 1740-ben kiadott munkájában tette közzé. A kerék kialakításának lényege az volt, hogy a keréken átfolyó víz meghajtsa magát a kereket. Vagy ahogy Segner leírta: „…egy tetszés szerinti alakú és nagyságú tartályt úgy kell felerősítenünk, hogy egy függőleges tengely körül könnyűszerrel foroghasson. A tartályból alul egy belül üres kar nyúlik ki, s ennek oldalán egy tetszés szerinti nagyságú lyukat fúrunk. Ha az ember a tartályba vizet önt és állandóan gondoskodik arról, hogy a lyukon kifolyó vizet pótolja, az edény a tengely körül forogni kezd, a kifolyó víz útjával ellentétes irányban. Ez a mozgás állandóan fokozódik egy bizonyos sebességig.” A találmánynak ma is számos alkalmazása létezik: találunk például Segner-kereket mosogatógépekben, de a parkok öntözésére használt berendezéseknek is állandó részei a víz által hajtott – és ezáltal a vizet körbe-körbe terítő – Segner-kerekek.
Segner maga is kipróbálta a találmányát 1753-ban, egy Göttingenhez közeli faluban, Nörtenben, ahol egy olajütő malmot hajtott meg a kerékkel, gyakorlatilag már egy egyszerű reakciós vízturbinaként használva azt. Emellett a magyar tudós ezen alkalmazás méretezéséhez is végzett számításokat, és légüres térben is kísérletezett a kerékkel. 
Segner eredményei óriási hatással voltak a híres svájci fizikus-matematikus, Leonhard Euler munkásságára, aki tökéletesítette magát a kereket is (például a kifolyócsőnek hajlított formát adott), és a turbinák működésének elméleti leírásában is múlhatatlan érdemeket szerzett. Sőt, Euler Segner nyomán fogalmazta meg a folyadékok és merev testek mechanikájának alaptörvényeit, a róla elnevezett Euler-egyenleteket. Segner János András szellemi örökségét őrzi tehát a többi között Euler eredményeinek egy része is, nevét pedig utca Pozsonyban és Albertfalván, egy tér Debrecenben, sőt a Holdon is van egy Segner-kráter.•
