Zubovics Fedor élete filmre kívánkozik. Részben akciófilm lenne, mert az egész életében konfliktuskereső, a fél világot végigharcoló huszár békeidőben is egyik zűrből a másikba került, például rendszeresen párbajozott, nemegyszer kiprovokálva az összetűzéseket. Ugyanakkor a filmben lenne néhány olyan jelenet is, amely árnyalná a főhős jellemét: megmutatná, hogy az erőszakosság mögött egy okos, műszaki érzékkel megáldott ember rejlik.
A kalandor 1848-ban született a felvidéki Felsőtúron (Horné Turovce). Vácon járt gimnáziumba, majd a bécsi Tereziánumban tanult tovább, és a családi hagyományt követve katona lett. A 19. század második felében megfordult szinte minden jelentősebb hadszíntéren: küzdött Garibaldi seregében, a kairói király alatt, Spanyolországban, Boszniában, Albániában, végül kapitányi rangig vitte. Amikor pedig éppen nem valamelyik háborúban vitézkedett, Afrikában vadászott vagy olyan akciókkal forgatta fel a közéletet, mint az 1874-es nagy lovaglása, amikor egyetlen lovon 14 nap alatt elvágtatott Bécsből Párizsba. Alakját Gárdonyi Géza és Krúdy Gyula is megörökítette. „Mindig úgy beszélt, mintha valakit meg akarna ölni” – írta róla Krúdy. 
Találmányai közül kettő emelkedik ki. 1876-ban készített egy mentőmellényhez hasonló készüléket, amellyel lovastul lehetett úszni. Hogy működőképességét igazolja, a jeges Dunán maga próbálta ki az eszközt, természetesen nagy hírveréssel övezve. Ezután a Monarchia seregében rövid ideig használták is a találmányt. 
A legnagyobb hírnévre viszont a szárazföldi torpedóval tett szert. Fontos megjegyezni, hogy a 19. század második felében a szó jelentése még más volt: sokszor torpedónak nevezték a különféle bombákat és robbanócsapdákat – csak az első világháború végére alakult ki, hogy a víz alatti, önálló hajtású robbanóeszközöket nevezték torpedónak. Zubovics torpedója tehát valójában gyalogsági akna volt. 1882-ben fejezte be, ötéves kutatás után, legalábbis az első változatot. A prototípus fából készült, két rekesz volt benne – egy a robbanószernek, egy meg az indítóberendezésnek –, és távolról lehetett felrobbantani, amihez kellett egy kezelőszemély. Mint azt a Haditechnika magazin írja, ennél fejlettebb volt már az 1885-ös verzió, amelyben már volt élesítőszerkezet, illetve az akna akkor robbant, amikor az aknából kivezető elsütődrótot meghúzták. A találmány tulajdonképpen a modern botlató- és taposóaknák egyik előfutára volt, ha nem is a legelső ezek közül.
Zubovics 1887-ben már a váci laktanyában oktatta találmánya használatát, ugyanis a „landtorpedót” rendszeresítették a Monarchia seregében. Sőt, az aknát megvásárolta Svájc, Szerbia, Dánia, Svédország és Kína is, így Zubovics szép bevételre tett szert (amire szüksége is volt, hogy különc életvitelét szinten tarthassa). Amikor az első világháború kitört, Zubovics már 66 éves volt, ennek ellenére szolgálatra jelentkezett, és a váci torpedószázad parancsnoka lett. Ekkorra az aknát továbbfejlesztette, az 1908M jelű torpedó már csak fémből készült. Zubovics feladata leginkább az volt, hogy ennek használatára felkészítse az utászokat. Az aknákat sikeresen bevetették az olasz fronton, 1915-ben pedig a ma Szlovákiában található Variháza (Varechovce) és Alsópagony (Nižná Polianka) térségében a támadó oroszokat sikerült megállítani velük – a leírások szerint a véres harctér borzalmas látványt nyújtott.
Zubovics Fedor végül békésen halt meg, 1921-ben.•
