A városok utcáinak tisztán tartása a 19. századi ipari fellendülés következtében egyre nagyobb problémát jelentett. Budapesten csak 1895-ben alakult meg a Köztisztasági Hivatal (a Fővárosi Közterület-fenntartó jogelődje), ekkortól beszélhetünk egységes utcaseprésről és szemétszállításról a fővárosban.
Ezt megelőzően igencsak esetleges volt az utcák tisztán tartása és a szemétszállítás – ha egyáltalán volt. A 19. század első felében a budapesti lakosok rendszerint az utcán halmozták fel a hulladékaikat, vagy levitték a Duna-partra, amitől egyre nagyobb lett a bűz, és az utcákat is elborította a szemét. Ezt elkerülendő, szükségessé vált a szervezett szemétszállítás és úttakarítás. Először rabokkal sepertették az utcákat, majd szemétszállító és közterület-fenntartó vállalkozások jöttek létre, amelyeket a kerületek foglalkoztattak, végül aztán 130 évvel ezelőtt központosították ezt a közszolgáltatást, és megkezdték az utcaseprés gépesítését is.
Az utcaseprés gépesítésének egyre növekvő igényét észlelhette Grosz Gyula kereskedő, illetve a Sajovics és Kornreich kereskedelmi cég Munkácson, amikor 1910-ben szabadalmat adtak be a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatalhoz egy új típusú utcaseprő gépről. Mint a szabadalmi leírásban írják, a találmány „főként kisebb városok régen érzett szükségletét van hivatva kielégíteni”. A gépet egy kocsialvázra építették, és a seprűkerekek forgatását a kocsi kerekeinek forgómozgása hajtotta meg.
Jóllehet a feltalálók a gépezet meghajtására nem tértek ki a leírásban, feltételezhetjük, hogy lóvontatású kocsit vettek alapul (mivel nem alakítottak ki helyet a motornak a szerkezeten). A kocsialváz elejére fel-le, illetve oldalirányban is mozgatható seprűkereket terveztek. Ennek pozícióját különböző emeltyűkkel és csavarorsókhoz kapcsolódó forgatókarokkal lehetett szabályozni. Az utcaseprő gép legfontosabb alkatrésze természetesen a seprűhenger volt, amelynek sörtéit erős vászonból tervezték kialakítani.
A seprűhenger tengelyét áttéteken, kötéltárcsákon és fogaskerekeken keresztül, a kocsi elülső tengelyéhez kapcsolták, így a kocsi kerekeinek forgása hajtotta meg a seprűhengert is. A kocsi helyszínre szállításakor a hengert felemelték, hogy ne akadályozza a szerkezet haladását, majd amikor az utcaseprő gép munkába állt, a hengert leengedték, és az egyik oldalát előretolva, ferde helyzetbe állították, hogy az összesöpört szemetet az út szélére tolja. A szerkezetet nem látták el szemétgyűjtővel, emiatt nem távolította el a szennyeződést az útról, csupán félretolta.•
