„…ha kellő eréllyel és kitartással utánpótoltatnak a régi idők mulasztásai … a bányászat semmi esetben sem hagyandó fel.” (Péch Antal)
Sokan szívesen emlékeznek vissza ifjú koruk kedvenc olvasmányaira, köztük a Marco Polo kalandos utazásairól szólóra. A híres utazó kínai élményéről írta: „láttam égő köveket”.
Magyarországon – de Európában is – az érc- és sóbányászat mellett több évszázados késéssel indult a szénbányászat. Az ércbányászatban szinte forradalmi változást hozott, amikor 1627. február 8-án a Selmecbánya melletti Szélaknán, a világon elsőként, megtörtént a bányabeli robbantás.
Mit jelentett ez a termelésben? Ezt megelőzően évi 20-30 méter hosszú, 140-150 centiméter magas és 60-70 centiméter széles vágatok készültek. Az új technológia megsokszorozta a termelést.
Ugyancsak e bányában helyezték üzembe 1710-ben a Hell József és Hell Máté által szerkesztett „himbás szivattyút”, amely a vízkiemelést gyorsította meg. E „különös gép” olyannyira felkeltette Montesquieu (1689–1755) francia filozófus és gondolkodó érdeklődését, hogy Párizsból Selmecbányára utazott.
Hiteles források szerint 1753-ban Rieder János soproni szögkovács talált szenet Brennbergbányán, és kezdte felhasználni tüzelőanyagként műhelyében.
Mária Terézia uralkodó jutalmazta azokat az üzemeket, amelyek a gőzgépek fűtéséhez fa helyett szenet használtak. (Meglehet, ő volt az első környezetvédő uralkodó?)
Az új technikai kultúrák elterjedése, továbbfejlesztése, tudományos művelése képző intézményeket igényelt. 1735-ben III. Károly Selmecbányán bányatisztképző iskolát alapított, amelynek 1762-ben Mária Terézia akadémiai rangot adott. Az itt tanító Born Ignác (1742–1791) a Selmecbánya melletti Szklenón rendezte meg 1786 szeptemberében a világ első bányász-kohász kongresszusát, és az ő irányításával hozták létre a világ első műszaki-tudományos egyesületét, a Bányászati Társaságot (Societät der Bergbaukunde).
A folyamatos szénbányászat a 18. század közepén kezdődött Magyarországon, s fokozatosan vált a kitermelő ipar fontos ágává (Dorog 1781, Borsodi-medence 1786, Pécs-Vasas 1787).
A 19. század harmincas–negyvenes éveiben meginduló gőzhajózás, majd vasútépítés, a fokozatosan növekvő gőzüzemű ipari létesítmények új távlatokat nyitottak a szénbányászatban. Ezekkel párhuzamosan 1868-ban Péch Antal (1822–1895) megalapította a Bányászati és Kohászati Lapokat, s 1892-ben létrejött a ma is működő Bányászati és Kohászati Egyesület.
Az országgyűlés 1871. december 12-i határozata alapján Péch Antal bányamérnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja felkérést kapott a magyarországi bányák állapotának felmérésére. A jelentés 1872-ben készült el.
Írásunk mottója e jelentés egyik megállapítása. Időszerűségét döntse el az olvasó…•
