„Az első emberi bátorság / Áldassék: a Tűz csiholója, / Aki az ismeretlen lángra / Úgy nézett, mint jogos adóra.” (Ady Endre)
Az ókori görög mondavilág hőse – Prométheusz – lehozta az istenektől a tüzet az emberiségnek. A történeti idők korai évezredeiben az akkori „tűz csiholói” kövek egymáshoz ütögetésével nyert szikrával gyújtottak lángot.
Kínában már a 6. században használtak olyan fenyőfa pálcikákat tűz gyújtására, melyeket kénnel itattak át.
A mai formában használt gyufa – mint annyi más – a 19. század találmánya. A „gyújtófácska” előtt elterjedt tűzszerszám a kovakő volt, melyet acéleszközhöz ütögettek, s a keletkezett szikra egy kiszárított taplóféleségen fogott lángot. Ezekkel az eszközökkel nem volt egyszerű még pipára gyújtani sem.
A 19. század elején több francia vegyész próbálkozott az ún. „mártógyufával”, de veszélyessége miatt nem terjedt el. 1827-ben John Walker angol vegyész feltalálta az első dörzsgyufát. A gyufa a hozzá mellékelt dörzspapír segítségével robbanásszerűen gyulladt meg. A láng nagysága is kiszámíthatatlan volt. Mindezt a francia Charles Saurinfejlesztette tovább 1831-ben, aki fehérfoszfort adott az elegyhez. A foszfor viszont sok mérgezést okozott.
Új korszakot nyitott a gyufagyártás történetében a magyar Irinyi János (1817–1895) a zajtalan és robbanásmentes biztonsági gyufa feltalálásával, amelyet 1836-ban szabadalmaztatott.
Irinyi 1817. május 18-án született Erdélyben, a Bihar megyei Albison (románul Albiş). A bécsi Politechnikum hallgatója volt, amikor egyik professzora, a magyar származású Meissner Pál sikertelen kísérlete után kezdett foglalkozni később nagy sikerű találmányával. A zajtalan és robbanásmentes gyufára 19 évesen adta be szabadalmát. A gyufa fejében a foszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte.
Találmányát hamarosan eladta egy gyufagyárosnak, Rómer Istvánnak, s az érte kapott összegből fedezte berlini és más külföldi egyetemeken folytatott tanulmányait. Irinyi 21 éves volt, amikor Bécsben megjelentette könyvét a kémia elméletéről. A szikes talajok gipsszel történő javítása is az ő elgondolásai alapján kezdődött el. Az első magyar gyufagyárat ő alapította Pesten, de a hatóságok zaklatásai miatt hamarosan felhagyott a gyártással.
Részese volt a márciusi ifjak mozgalmának 1848-ban. Időnként a tudománytörténeti irodalom is az ő nevéhez köti a híres 12 pont első megfogalmazását. A nemes cselekedet a „családban maradt”, mert azt testvére, Irinyi József készítette az Ellenzéki Kör megbízásából, amelynek alapja Kossuth Lajos március 3-i felirata volt. Kossuth Irinyi Jánost bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával, és az állami gyárak felügyeletével. Forradalmi tevékenységéért börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után birtokán gazdálkodott, illetve a debreceni István Malom igazgatója volt. Bugát Pállal és Nendtvich Károllyal sokat tett a magyar kémiai szaknyelv kialakításáért. 1895. december 17-én hunyt el.
Ma az üzletekbe szinte a világ minden részéből érkeznek gyufák. Némelyik olyan robbanással és csillagszóróként villogva gyullad, mintha Irinyi János korszakos találmányának ismerete nélkül gyártották volna. Érdemes lenne Irinyi találmányát újra egyes gyártók figyelmébe ajánlani.•