„A gazdasági válság nemcsak Magyarországon, hanem annak határain túl is érzékelhető (…) a folyamatosan emelkedő verseny és a termelőképesség növelése mellett égető szükséges a szolid gyárost is megvédelmezni.” (Kühne Ede, 1895)
A 19. század ipari forradalma, a mezőgazdaság gépesítésére is kiterjedt. 1804-ben a mai budapesti Szervita tér helyén – a teret akkor is így nevezték – kezdte meg működését Röck István kis műhelye, ahol gabona tisztítására szitákat, illetve nagyobb lyukmérettel rostákat készítettek. 1816-ban már ekéket és boronákat is gyártottak.
A kis műhely 1857-től gyárként üzemelt a Soroksári úton, ahol kezdettől fogva cséplőgépeket is gyártottak, ezek működtetéséhez pedig munkagépek kellettek. Ezek voltak a gőzlokomobilok (gőzmozdonyok), melyek 1861-től készültek a gyárban. Kezdetben nem voltak önjárók, de hamarosan ezt a műszaki problémát is megoldották, ezután nem kellett állati erővel egyik helyről a másikra vontatni a cséplőgépeket és a gőzmozdonyt. A Röck-gyárban készült berendezéseknek egyre nagyobb külföldi piacuk is lett.
A Magyar Királyi Állami Gépgyár 1879-től gyártott cséplőgépeket. A termelés ütemét mutatja, hogy 1879-ben hat, 1899-ben már 380 készült. Termékeik sikeresen mutatkoztak be az 1900-as párizsi világkiállításon.
A Hamburgban született Kühne Ede (1839–1903) szakmai vándorútja során érkezett a mai Mosonmagyaróvárra, s ott is maradt élete végéig. Megalapította a mezőgazdasági gépgyárat, amely a 20. század fordulóján Magyarország legmodernebb üzemei közé tartozott. Kühne szabadalma volt – más mellett – a „mosoni rosta” a kézzel csépelt gabona tisztítására. Gyártottak jó minőségű cséplőgépeket, ezek évtizedekig szolgálták a magyar mezőgazdaságot. Talán „leghíresebb” gyártmányuk a Hungária Drill vetőgép volt.
A híres mosoni történetek között tartják számon azt, amikor az 1900-as párizsi világkiállításról hazafelé tartó perzsa sah meglátogatta az üzemet, s megvette Perzsia bizonnyal első mezőgazdasági gépét, a Hungária Drill vetőgépet. Ebből a típusból a 20. század fordulójáig 22 ezret gyártottak.
A 20. század elejétől járul hozzá a mezőgazdasági gépek elterjedéséhez jó gyártmányaival a hódmezővásárhelyi Kalmár Zsigmond-féle rostagyár és a szombathelyi Mayer gépgyár.
1900-ban alapították Kispesten a Hofherr–Schrantz-gyárat. Az első időkben cséplőgépeket, majd önjáró gőzlokomobilokat gyártottak. 1924-től kezdetét vette a traktorgyártás. A traktor megbízható erőgép volt a talaj megmunkálásában, illetve a gőzgépek mellett pedig a cséplőgépek működtetésében.
Ma már néhány egykori mezőgazdasági gép múzeumokban látható, s természetesen több társuk – továbbfejlesztett változatokban – a mezőgazdaság szolgálatában áll. Sajnos, közülük egyre kevesebb készül honi gyárakban.
A tegnapok történései és eredményei a mának is szolgálhatnak példaként, hiszen ezek egykoron egy innovatív mezőgazdasági gépgyártást képviseltek. Szükség lenne erre ma is? Úgy véljük, igen! •
