„Mindig hű maradt ahhoz a vállalathoz, amelyben sikerekben gazdag működését kezdte.” (Zipernowsky Károly, 1930)
Az év kezdetének csendes óráiban újra elolvassuk az újévi üdvözleteket. Emlékeznek és emlékeztetnek. Meglepődnénk, ha közöttük egy ilyent találnánk: „Fehér kezd és a 125. lépésben mattot ad. Boldog új esztendőt.” A szöveg mellett tábla rajza néhány sakkfigurával.
Ezeket az üdvözleteket egy nemzetközi hírű mérnök, az egykori „nagy triász” tagja, Bláthy Ottó Titusz (1860–1939) írta. A „tatai csodagyerek” már kisdiákként kitűnt a matematika iránti fogékonyságával, s tanítója nemegyszer hívta felsőbb éves társai elé, hogy megoldja azokat a feladatokat, amelyekkel nekik nem sikerült megbirkózniuk.
Ebből a sajátos hangulatú kisvárosból – Tatáról – került a bécsi Műegyetemre, ahol 1882-ben kapott mérnöki diplomát. A fejlődő magyar gyáripar felkeltette érdeklődését, s tanulmányai befejezése után felvételre jelentkezett a Ganz-gyárba. A gyár elektromos osztályát ebben az időben Zipernowsky Károly vezette. Életük ettől kezdve szinte elválaszthatatlanul egybeforrt. 1885-ben bemutatták a „nagy triász” (a harmadik Déri Miksa) korszakalkotó találmányát, a váltakozó áramú transzformátort, amellyel megoldható lett a nagy távolságokra történő energiaátvitel is. A nagy alkotásban Bláthy a zárt vasmagra vonatkozó javaslatával járult hozzá a sikerhez.
Bláthy hamarosan búcsút intett a pesti fényeknek. Amerikába ment, s meglátogatta az Edison Műveket is. Itt is kitűnt matematikai tudásával. Rövid idő után hazatért, várta a munka. 1886-ban az ő irányításával felépült a római erőmű, majd 1892-ben a tivoli vízi erőmű, s az ott termelt energiát szintén Rómába vezették. A tivoli vízi erőmű volt abban az időben Európa legnagyobb hidroelektromos áramfejlesztő telepe és az első energiaátvitel, amely egy teljes városi elosztóhálózatot nagy távolságból – 28 kilométer hosszú távvezetéken –, közvetlenül a nagyfeszültségű generátorokról táplált.
Bláthy szabadalma alapján készült a róla elnevezett fogyasztásmérő, amelynek első példányát 1889 őszén mutatta be a Ganz-gyár a frankfurti vásáron. A gyár még ugyanaz év végén forgalomba is hozta az árammérőt.
Az első Bláthy-mérőket fatalpra helyezték, percenként 240-es fordulattal jártak, súlyuk 23 kilogramm volt (az 1920-as évek elejére ez a tizedére csökkent). Ugyancsak 1889-ben alkotta meg a vízturbinák önműködő szabályozását szolgáló lebegő dugattyús szervomotoros fordulatszabályozót. E szabályozót elsőként az innsbrucki erőmű építésénél alkalmazták.
A sakknak különös szerepe volt az életében. A kontinensen a sakkfeladványok zsenijének tartották.
Színes egyéniség volt, gazdag, tartalmas életet élt, szenvedélyes kutyabarát és -tenyésztő volt. Amikor hetvenedik születésnapján köszöntötték, s eredményeit sorolták, ennyit mondott szerényen: „Az én időmben könnyű volt. A tudomány olyan volt, mint az őserdő, csak jó fejsze kellett, s amerre az ember sújtott vele, hatalmas szálfát dönthetett ki. Ma már napokat lehet menni anélkül, hogy egy bokrot is találna valaki.”
Még 79 évesen is terveket szőtt, kísérleteket irányított. 1939. szeptember 25-én még üzent a gyárba. Másnap már csak a hírhozó érkezett, hogy egy gazdag pálya lezárult.•
