„Fogjunk tehát kezet, vessünk vállat… egy célszerű gőzös fordulatot tenne.” (Gróf Széchenyi István: Balatoni gőzhajózás, 1845)
Széchenyi álma megvalósult – 1846. szeptember 21-én, születésnapján, Balatonfüreden vízre bocsátották a Kisfaludy gőzöst. A hajó október közepén tett próbaútján fedélzetén ott volt Széchenyi István is.
A Balatonon – szinte az ember megjelenésével – a hajózásnak meghatározó szerepe volt. Kezdetben egyetlen hatalmas fatörzsből készültek a bödönhajók. A római időkben már építőanyagot szállítottak az épülő parti villákhoz. Aquincumot Itáliával hadiút kötötte össze a fenékpusztai réven át. Az első magyar oklevelek – köztük a tihanyi apátság 1055-ös alapítólevele – már megemlítik a balatoni hajózást. A török időkben sajátos a balatoni hajózás: egyszer harcok színtere, máskor az áruszállításé.
A 18. század elejétől új szerepet és funkciót kapott a balatoni hajózás is. 1753-ban Festetics Pál gróf megépíttette a Balaton első nagy vitorlását, a Cristoph sószállító hajót. A fenékpusztai Festetics-birtok hajóépítő központ is lett. A legtöbb hajó a Keszthelyi Georgikon alapítója, Festetics György idejében készült. 1797-ben épült a legnagyobb balatoni vitorlás hajó, a Phoenix.
A 19. század első felében megindult magyarországi iparfejlődéssel felgyorsult a közlekedési eszközök gyártása, így a hajógyártás is. Kossuth Lajos 1842-es füredi nyaralása alkalmából szintén felhívta a figyelmet a balatoni gőzhajózás lehetőségeire. Ennek is köszönhető, hogy a gondolatot hamarosan tett követte, és 1846. szeptember
21-én, Balatonfüreden vízre bocsátották a Kisfaludy gőzöst.
A hajótestet fából építették az Óbudai Hajógyárban. Részeit lovas kocsikon szállították Balatonfüredre. A gőzgép a londoni Penn gyárban készült. 1869-ben a hajó fatestét vasra cserélték.
Hetente háromszor – hétfőn, szerdán, pénteken – indult a gőzös Keszthelyről Kenesére és Füredre, érintve Badacsonyt, Fülöpöt (Révfülöp) és Boglárt.
A fővárosból 1861-ben indult meg a Balaton déli partja felé a vasúti közlekedés, így a tó több települése hajóval elérhető közelségbe került.
1880-ban megkezdődött Balatonfüreden a hajóépítés. Kezdetben vitorlásokat építettek, majd 1889-ben elkészült az első benzinmotoros hajó. Az újpesti gyárban épített balatoni gőzhajókat is a füredi gyárban szerelték össze.
1888. október 21-én megalakult a Balatoni Gőzhajózási Társaság. Első hajójuk a Kelén volt, melyet hamarosan átkereszteltek az elhunyt miniszterről Barossra.
Hajók sora szelte a magyar tenger vizét a két világháború között, ezek nagy része a II. világháború áldozata lett. A Balatoni Hajózási Részvénytársaságot (1927-től működött e néven) 1949-ben államosították, 1950-ben Balatoni Hajózási Nemzeti Vállalatra változott a neve. 1952-ben megépült a balatonfüredi gyárban a Beloiannisz, ma Balaton néven közlekedő hajó, amely a Balaton legnagyobb személyszállító hajója volt.
A balatonfüredi gyárban több komphajó is épült, köztük 1961-ben a Kossuth Lajos, 1968-ban a Széchenyi István, 1976-ban pedig a Baross Gábor.
A balatonfüredi gyár az 1990-es évektől új utakat keres. Sikeres termékei a Balaton–25 típusú vitorlások. Ez év tavaszán pedig egy újjáépített „Kisfaludy” is megjelenik a Balatonon.
Az átalakított, korszerű hajókról a tavaszi üzemkezdettől utasok tízezrei csodálhatják a táj szépségét, és emlékezhetnek a nagy hajóépítő korszakokra és meghatározó személyiségeire.•
