„A gépek igazi rendeltetése… az emberi kultúra fejlesztése, amely a mérnököt igazi hivatására emlékezteti.” (Pattantyús Á. Géza)
Az emberiség több ezer éves történetének meghatározó része volt a technikai kultúra. Az ókori társadalmak építkezésein, az öntözőcsatornáknál már használtak korabeli mérnökök alkotta gépeket.
A 21. század embere felteszi a kérdést: van-e határa a technikai fejlesztésnek? Nehéz a válasz, mert a gépek bonyolult világában nem könnyű eligazodni, ám a jó feltaláló megleli a fejlesztés útját, meglátja a fejlesztés lehetőségeit.
A gépészet tudománya szerteágazó. A különböző gépek a gazdaság más-más területeit fejlesztették. Ilyenek az emelőgépek is, melyek gyártása, alkalmazása hazánkban különösen a vasútépítések felgyorsulásával terjedt el. Korábban nálunk is javarészt kézi hajtású emelőgépeket használtak. Idővel aztán megjelent a gőzdaru, majd a bányászatban a gőzüzemű aknaszállító gép.
A dunai teherszállító hajóforgalommal megnövekszik a rakodásokat gyorsító gépek, berendezések gyártása. 1882-re, Bánki Donát terve alapján elkészült a budapesti gabonaelevátor, amely gőzzel és légnyomással működött, s a Dunán érkező terményeket juttatta a rakpartra. E típusból több készült, nemzetközi elismerésben is részesült. Az Óbudai Hajógyár saját műhelyében készítette el emelőhídját.
Az 1885-ben megnyílt Magyar Királyi Operaház gépészeti és színpadi berendezésével – amely egy hidraulikus emelőgép volt – a színpad részben vagy teljesen emelhető, illetve süllyeszthető volt. A Schlick-gyár nem csupán a színpad gépezetét készítette el, de a vasfüggönyt és a tűzbiztos ajtókat is. Ezzel kiiktatták az éghető faanyagot. A színpadszerkezet azért is felkeltette a szakmai közvélemény figyelmét, mert a 19. század közepén gyártott színpadi emelőket kézi erővel mozgatták.
A színpadi emelőgép terve Dorogi Károly, a Nemzeti Színház főgépésze nevéhez fűződik. A Schlick-gyár legjelentősebb gyártmánya volt az előzőek mellett a mai Budapesti Corvinus Egyetem oszlopcsarnoka, a Parlament és a Szent István-bazilika vaselemeinek elkészítése.
Az emelőgépek fejlődésének új lendületet adott az elektromos munkaátvitel alkalmazása, amely teljesítmény- és munkasebesség-növekedést is jelentett. E korszerű technológia gyártásában a Ganz-gyár járt élen.
Az egykori mérnök elődök örökségét vitte tovább az emelőgépek fejlesztésében másokkal együtt a 130 éve született Pattantyús Á. Géza (1885–1956). 
Hosszú volt az útja Selmecbányától a Műegyetemig. Bejárta Európa és a nagyvilág műszaki műhelyeit, hogy felkészülhessen az oktatásra, kutatásra, tervezésre. „Két és fél hónapon át még állásban is voltam az USA-ban – írta később 1910-es útjáról –, ahol láttam, hogy az emelődarukat kivétel nélkül elektromos motorok üzemeltetik.” 1921-ben már műegyetemi professzorként írta meg Emelőgépek című egyetemi tankönyvét, amelyben a gyakorló mérnök szólt a holnap mérnökeihez. Tudományos dolgozatai ma is fontos kézikönyvek mérnököknek. Kutatta az emelőgépek, a szállítóberendezések és az áramlástechnikai gépek működését. Munkásságával nem csupán a technikatörténeti emlékezésekben él.•
