„Munkássága nagyban hozzájárult szaktudományának fejlődéséhez… A gépészmérnökök a jövőben is használhatják értékes gondolatait.” (Kovács K. Pál akadémikus, 1972)
Gépészmérnöki diplomája megszerzése után a Ganz-gyár villamos részlegének alkalmazottja lett. Az állást szeptemberben kellett elfoglalnia. Előtte a nyár, mivel töltse? – kérdezte a gyár neves mérnökét, Bláthy O. Tituszt, aki így válaszolt: „Utazzon a Balatonra, ússzon és evezzen.” Megfogadta a tanácsot, de villamosipari szakkönyveket is vitt magával.
Első munkahelyi feladata az volt, hogy Esztergom térképébe nullkörzővel berajzolja a közvilágítás lámpáit. A Tőzsdepalota (később MTV-székház) villamosításának megtervezése jobban tetszett neki. A legnagyobb öröme az volt, amikor hamarosan a műegyetemi küldönc Bánki Donát és Schimanek Emil üzenetével kereste fel: állami ösztöndíjjal külföldre utazhat a gőzturbinák gyártásának tanulmányozására. Ugyanis Bánki Donát szabadalmát hamarosan Magyarországon is gyártani akarták. Kellett a jó szakember.
Műegyetemi előadásaimon hallgatóim ezek után már csak a személyre kíváncsiak. Ő Fonó Albert. Százharmincöt esztendeje, 1881. július 2-án született. A hőtechnika, az elektrotechnika és a kohászat neves mérnöke, számtalan találmány fűződik a nevéhez. Külföldi tapasztalatait összegző dolgozatát 1907-ben – mint az adott év legjobb műszaki dolgozatát – Hollán Ernő-díjjal ismerte el a Magyar Mérnök és Építész Egylet. Hamarosan több nagy gyár gépészeti és energetikai tervét készítette el.
1915-ben légitorpedótervére a hadügy is felfigyelt, ám az örökre terv maradt. Légitorpedója a tüzérségi lövedékek lőtávolságának növelését célozta. R. Lovin (1877–1933) francia mérnök 1907-től szintén foglalkozott e kérdéssel, de Fonó Albert volt az első, aki a légszívó sugárhajtóműveknek a lövedékkel való egyesítését fölvetette. Az ilyen típusú hajtóművekre Fonó találmánya hívta fel Kármán Tódor figyelmét, aki az aerodinamika egyik legnagyobb tudósa, a hangsebesség feletti repülés atyja volt.
1928-ban benyújtotta szabadalmát a repülőgépek légsugármotorral történő működésére. Ez a nagy magasságban haladó, szuperszonikus repülőgép számára alkalmas hajtómű. A hagyományos, légcsavaros hajtás ugyanis aerodinamikailag kedvezőtlen, és a légcsavar megnövekedett igénybevétele miatt is alkalmatlan. Ez a feladat a sugárhajtás révén oldható meg. E két szabadalma egyértelműen bizonyítja, hogy ezek a legkorábbi olyan találmányok, amelyek a mai sugárhajtóművek minden lényeges elemét magukba foglalják.
Magyarországi működése során földgázvezetékek gazdaságosságának és üzembiztonságának fokozásáról is beadott több szabadalmat.
A második világháború után a Műegyetemen a Hőértékesítő erőtelepek című tárgy előadója, s 1950-től a Kohóipari Tervező Iroda, majd a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Iroda szakértője volt. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának, s több nemzetközi tudományos társaságnak. 1972. november 21-én hunyt el Budapesten. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége 1980-ban alapította Fonó Albert emlékérmét, amellyel a Földön kívüli térség tanulmányozásával kapcsolatos és nemzetközileg elismert tevékenységet díjazzák. Az emlékérmet először Farkas Bertalan űrhajósnak adták át.
Mi a specialitása? – kérdezte tőle egy mérnöktársa. Fonó Albert így válaszolt: „A feltétlen megbízhatóság. Ezt ajánlom minden mérnöknek.” •
