„Én részemről egész nyíltsággal jelenthetem ki, hogy ami keveset tudományos kutatásaim során elértem, azt Süss segítsége nélkül aligha értem volna el” – így méltatta a 20. század elején Eötvös Loránd Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszterhez írt levelében Süss Nándort. Az ő nevét kevesen ismerik ma, pedig több magyar feltaláló fontos háttérembere volt, és a magyar finommechanikai ipar megkerülhetetlen alakja.
Süss német származású volt – 1848. szeptember 25-én született Marburgban –, de választott hazájában, az Osztrák–Magyar Monarchiában csinált karriert. 28 évesen költözött Kolozsvárra, hogy az ottani egyetem mechanikai állomását megszervezze.
A Marburgi Egyetemen végzett mechanikusi munka kapcsán addigra már komoly műszertechnikai tapasztalata volt, ismerte a vezető műszergyártók termékeit. Kolozsvári műhelyében az egyetemi munkához szükséges kísérleti eszközöket tervezett és készített. Tehetségére hamar felfigyelt a már említett Eötvös, aki később tananyaggá vált kísérleteihez Süss-szel együtt alkotta meg és kezdte gyártani a torziós ingákat. 1884-ben a kolozsvári iparkamara titkára, Gaman Zsigmond kezdeményezésére Süss a vallás- és közoktatásügyi, valamint a földművelésügyi, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz fordult, amelyek megbízták az Államilag Engedélyezett Mechanikai Tanműhely létesítésével és vezetésével.
A következő évtizedekben Süss pályafutása tovább ívelt felfelé. Az ország első műszerész szakiskoláját vezette, ahol az oktatási eszközök gyártásán kívül sorra képezték ki a precíziós mechanikus szakembereket. Süss és kollégái megrendelésre is gyártottak szinte bármilyen finommechanikai készüléket. A tudomány, az ipar és a közlekedés fejlődése újabb és pontosabb műszereket igényelt, a budapesti intézet gárdája pedig készen állt, hogy ezeket megalkossa. Főleg távcsöveket, földmérő szintezőket és más geodéziai műszereket gyártottak, és ezeket egy neves partnercég, a Calderoni értékesítette. Az üzlet Süssnek komoly bevételt hozott, így amikor 1900-ban a tanműhely megszűnt, könnyen alapított magánvállalkozást Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet néven, ahol továbbra is folyt képzés. A minőségi termékeiről ismert Süss új cégének olyan jól ment, hogy öt év múlva egy nagyobb, Csörsz utcai gyártelepre költözött, ami később tovább bővült.
A szép karriert az első világháború törte derékba. Az utána kialakult politikai-gazdasági helyzetben ugyanis Süss kénytelen volt visszavonulni, illetve átadni az irányítást külső befektetőknek. Cége viszont változatlanul a hazai finommechanikai ipar egyik legfontosabb vállalata maradt, egyre hangsúlyosabb optikai profillal. És bár az alapító 1921-ben villamosbalesetben elhunyt, a Süss 1939-ig márkanév maradt. A vállalatot a harmincas évek végén átnevezték Magyar Optikai Művekre, és ezen a néven működött évtizedekig. 
A rendszerváltás után az addigra eladósodott céget megszüntették, nevét a helyén felépült MOM Park őrzi. Süss Nándor emlékezetét pedig a MOM Emlékalapítvány, amely a műszaki alkotó születésének 170. évfordulóján, idén szeptemberben emlékülést tart.•
