Néha egy találmány sikere egyetlen alkatrészen múlik, és ennek megalkotása válik kulcsfontosságú innovációvá. Jó példa erre a forgókondenzátor, amelyet egy magyarnak, Korda Dezsőnek köszönhetnek a rádióhallgatók.
Korda 1864-ben született Kisbéren, középiskolai tanulmányai után Budapesten, a Műegyetem elődjében szerzett gépészmérnöki diplomát. Több szakterület is érdekelte ekkor, például vasútépítési és folyamszabályozási munkákban is részt vett, de hosszú távon fő területe az elektromosság, az elektroötvözetek és a híradástechnika volt. 1887-ben Franciaországba költözött, és Párizsban a kor egyik jelentős gépipari vállalata, a Societé de Fives-Lille mérnöke lett. Gyorsan beindult a karrierje; részt vett egyebek között az Eiffel-torony felvonóinak tervezésében, kísérleti elektromos autót is épített, amivel megelőzte korát. Hamarosan a cég igazgatójává nevezték ki.
1892-ben írta le első alkalommal a forgókondenzátor elvét, amire 1893 decemberében kapott szabadalmi oltalmat, először Németországban. A rádiózás ekkor még gyerekcipőben járt, hiszen ugyanebben az évben indult Puskás Tivadar Telefonhírmondója, és Heinrich Rudolf Hertz csak néhány évvel korábban végezte első sikeres kísérleteit rádióhullámokkal. Guglielmo Marconi már a 20. század elején, 1901-ben demonstrálta a vezeték nélküli sugárzást, az első rádióműsort pedig 1914-ben sugározták Belgiumban. Ezután jött jól Korda találmánya. 
A kondenzátor elektromos töltést tároló áramköri alkatrész, legalább két vezető anyag (fegyverzet) között egy szigetelővel, a tárolt töltésmennyiséget a kondenzátor kapacitása jelöli. A forgókondenzátor nagy trükkje az, hogy legalább az egyik fegyverzet elfordítható, így a kondenzátor kapacitása változtatható. Az alkatrésznek ez a tulajdonsága a rádiózás egyik alapvető mozzanatához kötődik: a frekvenciaállító gomb tekergetéséhez. A rádióvevőkben használt forgókondenzátorok kialakítása lehetővé tette, hogy az elfordítással egyenesen arányosan változzon a vett rádióhullámok hullámhossza, azaz a vételi frekvencia – vagyis ezáltal többféle rádióadás befogása is lehetővé vált, különböző hullámhosszokon.
Az első rádiókészülékeket még csak egyetlen adóra hangolták be, de ahogy egyre népszerűbb lett a rádiózás és kezdtek sokasodni a sugárzó adók, úgy vált igénnyé a váltás az egyes adók között. Még ha Korda 1892-ben nem sejthette feltétlenül, hogy milyen horderejű találmányt alkot, az ő kondenzátorának volt köszönhető, hogy évtizedekkel később megjelentek a világvevő rádiók, amelyeket számtalan vételi frekvenciára lehetett behangolni.
Korda egészen az első világháborúig maradt Franciaországban, ottani munkásságával a Francia Köztársaság Becsületrendjét is kiérdemelte. Jó kapcsolatot ápolt a Magyar Tudományos Akadémiával, ezért több publikációja magyarul is megjelent. 1914-ben Svájcba költözött, ahol a Zürichi Egyetemen villamosságtant tanított. Ebben a városban érte a halál 1919-ben. Nekrológját Magyarországon még az újságok adták hírül, hiszen csak 1925-ben indult el Budapesten az első magyar rádióadás.•
