Olyan időket élünk, amikor sok szakember nap mint nap hangsúlyozza a koronavírustesztek fontosságát. Száz évvel ezelőtt ez a fajta orvosi gondolkodás még forradalminak számított, de létezett – nem kis részben a magyar Schick Bélának köszönhetően, aki egy róla elnevezett eljárással szűrte a diftériára hajlamos gyerekeket.
Schick 1877-ben született Balatonbogláron, zsidó gabonakereskedő fiaként (szülőháza falán a Magyar Allergológiai és Gyermekorvos Társaság 1986-ban emléktáblát helyezett el). Középiskolai tanulmányai után Grazban, majd Bécsben tanult tovább orvosnak, miután apját egy Talmud-idézettel győzte meg, hogy engedje orvosi pályára a családi vállalkozás igazgatása helyett: „A világot a gyermekek lélegzete tartja életben.”
1900-ban lett általános orvos, majd két évvel később a Bécsi Gyermekklinikán kezdett dolgozni a nála csupán három évvel idősebb Clemens von Pirquet báróval. Pirquet-t az immunológia és az allergológia úttörőjeként ismeri az orvostudomány, de legtöbb, áttörést jelentő kutatásában mellette volt jobbkeze, Schick Béla is. Együtt írtak először a szérumbetegségről, és Schick részese volt azoknak a tanulmányoknak, amelyek eredményeként Pirquet megalkotta az allergia szót (a görög allosz és ergon szavakból, jelentése: „eltérő működés”).
Pirquet azt figyelte meg, hogy a tuberkulin – a tuberkulózis bacilusainak kémiai anyagait tartalmazó szer – bőrbe juttatására különféle módon reagálnak a klinikán fekvő gyerekek, és a reakció mértéke függ attól, hogy mennyire áll ellen a gyerek szervezete a betegségnek. Schick e felismerés alapján kutatott tovább, és a kor egyik leggyakoribb, egyben legsúlyosabb gyerekbetegségére, a torokgyíkra dolgozott ki egy tesztet. 
A Schick-próba lényege egy bőrbe adott oltás volt; csekély mennyiségű diftériatoxint juttattak az alkar belső felületére, a bőrszövetbe. A betegség kórokozója elleni antitestekkel rendelkező páciensek nem mutattak különösebb reakciót, viszont akiknek a szervezetében nem alakult ki ilyen védelmi vonal, azoknál piros, hólyagos bőrirritációt tapasztalt az oltás helyén. A teszt gyors eredményt adott, a kor orvostechnológiájához képest biztonságos volt (a bőrreakció pár nap alatt eltűnt), és megmutatta, mennyire hajlamos a páciens a torokgyíkra. Minél hevesebb volt a bőrreakció, annál védtelenebbnek bizonyult a tesztelt személy a diftériával szemben. A Schick-próba hamarosan beépült a gyakorlatba, és nemzetközi hírnevet hozott névadójának. 
Schick Béla 1905-ben Pirquet-vel együtt megírta a Die Serumkrankheit című könyvet, amely ma az immunológia egyik alapművének számít. A következő években a magyar orvos több ezer gyermeken próbálta ki a tesztjét, és hasonló eljárásokat dolgozott ki más fertőző betegségekre is.
1923-ban az Egyesült Államokba költözött, ahol a New York-i Mount Sinai kórház gyermekosztályának vezetésével bízták meg. Eredményeire építve ötéves, nagyszabású szövetségi kampányt irányított a diftéria megelőzésére – nagy sikerrel. Később a skarlát és a tuberkulózis kezelésére, majd a csecsemők helyes táplálására vonatkozóan is fontos kutatásai voltak.
Schick Béla sikeres karrier után, kilencvenévesen, 1967-ben hunyt el New Yorkban. A Schick-próba tanulságai ma is fontosak nemcsak immunológiai, de járványkezelési szempontból is.•
