Nem mai probléma, hogy a kisebb lakásokban nem fér el minden bútor, amit a lakók használni szeretnének, és talán nem is engedhetik meg maguknak, hogy minden funkcióra külön bútort vásároljanak, ezért a különféle felhasználási módokat a tervezők igyekeznek egy használati tárgyban egyesíteni. Így születtek meg az ággyá alakítható, kinyitható kanapék, fotelágyak, de ülőalkalmatosságként és fellépőként egyaránt használható sámlik is.
Ez a törekvés fogalmazódik meg a Brüder Vekić szarajevói bútorgyártó cég 1903. január 24-én benyújtott szabadalmi leírásában, amelyet még abban az évben, az augusztus 26-i értesítőben jelentetett meg a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatal. A szabadalom egy „tekeasztal gyanánt használható ebédlőasztalról” szólt, amely amellett, hogy ebédelni és golyós játékokat is lehetett játszani rajta, még zenélni is tudott, megnagyobbítható volt, és ha vendéglátóipari egységben állították fel, akkor a játékosoktól még pénz beszedésére is alkalmas volt.
A találmány első látásra nem különbözött a szokványos asztaloktól. Az asztallap azonban levehető volt, és ha a tulajdonos meg akarta növelni a lap felületét – mert például vendégeket várt vacsorára –, akkor elforgatta azt, a lapot merőleges irányban fémlapokkal rögzítette, majd mellé az asztal állványában elhelyezett toldaléklapokat illesztett, amelyek révén megnövelte az asztalt. Ez azonban még nem is annyira furcsa, sok asztalt lehet így megnagyobbítani.
A találmány igazi újdonságértéke az asztallap másik oldalában rejlett: az aljába ugyanis lyukakat fúrtak, így ha fordított állásban illesztették az asztalállványra, akkor „tekepályává” lehetett alakítani a bútort. A szabadalmi leírásban nem részletezték, hogy ez a teke pontosan milyen játék, erről annyit írtak, hogy a lyukak elrendezése tetszőleges, így a legkülönfélébb játékok igényeinek megfelelően alakítható ki. Az asztalon lévő lyukak alapján az feltételezhető, hogy különféle biliárdjátékokhoz gondolták alkalmasnak.
És ez nem minden, hiszen az asztalállvány belsejében golyóvisszatartó és -visszaadó mechanizmust alakítottak ki. Ez azt jelenti, hogy amikor egy golyó beleesett az egyik lyukba, akkor egy bonyolult himbákat, emeltyűket és más mechanikus alkatrészeket működtető mechanizmust hozott működésbe. Ezek csak akkor adták vissza a golyót – amely a rexasztalokhoz hasonlóan kigurult egy erre kialakított nyíláson –, ha a felhasználó előtte a meghatározott pénzérmét bedobta a pénzbedobó nyílásba. Vagyis az asztalt fizetős játékra is lehetett használni, például kocsmákban vagy játéktermekben. Ráadásul amikor a golyó beleesett a lyukba, ott egy zenélő szerkezetet hozott működésbe, amely – mintegy a találatot megünneplendő – egy kis dallamot játszott le. A zenélő szerkezet pontos ismertetését nem tartalmazza a szabadalmi leírás; azt akkor is meg lehetett szólaltatni, ha ebédlőasztalként használták a bútort, és egy oldalsó nyíláson keresztül lehetett felhúzni.•
