Magyarország sok településén – még egészen kicsi falvakban is – körtereken, temetőkben látni ma is formás öntöttvas kutakat, amelyeket jókora kerékkel lehet meghajtani, és noha eljárt már fölöttük az idő, egyik-másik még talán működik is. Ezek a szerkezetek mind egy gödöllői kisiparos, Moór János leleményét dicsérik.
Moór 1897. március 29-én született Gödöllőn, hatgyerekes családba. Korán dolga akadt már a vízzel, mert négy elemi elvégzése után vízhordóként keresett pénzt a családnak. Később géplakatosnak tanult, majd az első világháborúban a Piave melletti frontot járta meg, sok emberáldozatot követelő csatákban. Hazatérve katonaként szolgált több magyar városban őrmesterként, majd századparancsnok-helyettesként, de a húszas években már tanult szakmájában próbált érvényesülni. És nemcsak munkákat vállalt, hanem vállalkozott is: kidolgozott egy újfajta kútszivattyút, amelyet szabadalmaztatott is 1933 októberében.
A szabadalmaztatás idején már sokan használták az úgynevezett szívó-nyomó kutat, amelynek darabjait a gyöngyösi öntödében készítették, és Gödöllőn, Moór műhelyében szerelték össze. Egy 1932-es megrendelőlap szerint a szerkezetet bronzperselyes vonórúdvezetővel és munkahengerrel, rézszelepes dugattyúval, kézi és motorhajtásra alkalmas lendkerékkel készítették 640 pengőért. A találmány újítása az volt, hogy a forgattyúszerkezetben a korábbi siklócsapágyak helyett golyóscsapágyakat alkalmazott, az egyenletes vízkifolyás érdekében pedig egy második légüstöt épített be a szivattyú nyomóvezetékébe. Mindennek számos kedvező hatása volt. „Kisebb hajtóerőszükségletén és egyenletesebb vízszolgáltatásán kívül még előnye, hogy javítása jóval egyszerűbb, mivel golyóscsapágyait a helyszínen is ki lehet cserélni. (…) továbbá még az is, hogy a golyóscsapágyak élettartama a siklócsapágyakénál nagyobb, kopásuk azokénál kisebb” – fogalmazta meg a kútszivattyú erényeit a szabadalmi leírásban. A Moór-kút zárt rendszerben működött, a forgattyúszerkezetet nem érte víz, és a kút törzse sem állt vízben. Emiatt a találmány higiénikusabb volt, mint az országban használt közkutak többsége, ennek köszönhetően az Országos Közegészségügyi Intézet a vívmány mellé állt. A harmincas évektől kezdve sorra cserélték le az elavult kutakat, és országszerte mintegy négyezer Moór-kutat helyeztek üzembe.
A találmány sikerét Moór János csak rövid ideig élvezhette. Lakása és műhelye is Gödöllőn, a Kossuth Lajos utca 1. szám alatt állt, a házra felvett hitelt a feltaláló 1945-ben törlesztette. Nem sokkal ezután a műhelyt államosították, felszámolták, a házba pedig a járási pártbizottság költözött. Moór ipari szövetkezetekben, majd kisiparosként dolgozott tovább, miközben második házasságából öt gyermeke született. Későbbi életéről, mely 1981-ben ért véget, keveset tudni. Több forrás szerint 1956 után disszidált, és gyermekei többsége is külföldön telepedett le. A gödöllői önkormányzat 2002-ben emléktáblát, valamint egy emlékműként szolgáló Moór-kutat emelt a korábbi műhely előtt.•
