Sokan emlékeznek azokra a feltalálókra, akik egész életükben Magyarországon alkottak, és itthon tervezték meg vívmányaikat. Frommer Rudolf kivétel: jóllehet életművét szinte kizárólag Budapesten hozta létre, kevesen hallottak róla, nincs szobra, és utca sem viseli a nevét. Pedig a magyar fegyvergyártás egyik legfontosabb alakjáról van szó.
Frommer 1868-ban született, és eleinte egyáltalán nem mérnöki pályára készült. A középiskola után a Kereskedelmi Akadémián végzett, majd a pénzügyi szektorban helyezkedett el. Bankszakértőként került 1896-ban az öt évvel korábban alapított Fegyver és Gépgyár (FÉG) Rt.-hez is, ahol később cégjegyző lett. A század végére aztán elkezdett érdeklődni a fegyvertervezés iránt is, annak ellenére, hogy formálisan semmilyen műszaki végzettséggel nem rendelkezett. Hogy pontosan hogyan sodródott a mérnöki pálya felé, ebben kik segítettek neki, és milyen mértékben folyt bele a konstruktőri munkába, és mennyiben támaszkodott kollégáira, azt, sajnos, nem tudhatjuk, mert a második világháborúban a FÉG teljes irattára megsemmisült.
1900-tól kezdve mindenesetre harminc év alatt több mint száz szabadalmat jegyzett több mint húsz országban. 1904-ben már a gyár kereskedelmi igazgatója volt, és később ő teremtette meg a modern fegyvergyártás alapjait Magyarországon, korszerű technológiákat bevezetve. Az üzem sikereit követően Ferenc József 1914-ben megtette vezérigazgatónak, és nemesi címet is adományozott neki, így lett Fegyverneki Frommer Rudolf. A Tanácsköztársaság időszakát leszámítva, 1935-ig vezette a gyárat, a Magyar Mérnöki Kamarától pedig gépészmérnöki címet kapott.
Bár a FÉG-ben vadászfegyvereket is gyártottak, Frommert elsősorban az öntöltő pisztolyok érdekelték, és 1901-ben már el is készítette az első ilyen magyar fegyver, az 1901M terveit. Ez „felvette a versenyt” a kor hasonló pisztolyaival, Frommer azonban tovább tökéletesítette az 1906M és az 1910M modellekkel. Ez utóbbit már rendszeresítette szinte mindegyik rendfenntartó szerv a határőrségtől a csendőrségig. 
A következő években hasonló felépítéssel, de nagyobb kaliberben is elkészült a kompaktabb Frommer Stop és a nála kisebb Frommer Baby. A Stopot a honvédség rendszeresítette 1912-ben, majd a Tanácsköztársaságnak is az egyik „hivatalos” pisztolya volt. 
Az első világháború után a trianoni szerződés erősen korlátozta a magyar haderőt, majd következett a húszas évektől erősödő gazdasági válság, így a FÉG profilt bővített (egyebek mellett lámpákat, esztergapadokat gyártott). A pisztolytervezés és -gyártás viszont maradt, és 1921-ben már új Frommer-fegyver lapulhatott a mellényzsebekben: az aprócska, de korszerű Frommer Liliput. 
Ez lett aztán az alapja 1929-ben a 29M modellnek, amely gyakorlatilag egy felnagyított Liliput volt, nagyobb kalibert kiszolgáló, normál méretben. Frommer utolsó jelentős munkája ennek továbbtervezése volt, az egyszerűbb szerkezetű, könnyebben kezelhető 37M, amely aztán igen sikeres lett. A 37M-et már a feltaláló halála után rendszeresítette a honvédség. 
Frommer Rudolf a nyugdíjazása utáni évben, 1936-ban meghalt. Pisztolyai civilek, rendfenntartók és a katonaság körében is népszerűek voltak (csak a 37M-ből 250 ezer készült), ám a FÉG diadalmenete a második világháborúval véget ért. A gyárat államosították, a saját fegyvertervezés jelentősen visszaszorult, és az üzem hadi ipari termékei már soha nem érték el azt a színvonalat, mint Frommer idején.•
