Az elektronikai vívmányok mérnöki fejlesztése nem ment simán a szovjet blokkban, a központi irányítás és a politikai érdekek olykor komolyan akadályozták a munkát. Hogy mégis sikerült emlékezetes termékeket konstruálni, az néhány zseniális mérnök érdeme volt, például Klatsmányi Árpádé.
Klatsmányi 1923-ban született Budapesten, polgári családba. A középiskola elvégzése után a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanult tovább 1941-től, de a háború végén meg kellett szakítania a tanulmányait, és csak 1947-ben szerezte meg gépészmérnöki oklevelét. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt.-ben kezdett dolgozni, majd 1949-ben a gyár kutatólaboratóriumába került. Eleinte méréstechnikai problémákkal foglalkozott, ám nagy része volt az ekkor fellendülő magyar félvezető-kutatásban is. Az ötvenes években már a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) tanított, azonban az ’56-os forradalom után nem maradhatott tovább az intézményben. A Műszertechnikai Kutató Munkaközösség fogadta be, amely aztán pár év múlva beolvadt az Elektronikus Mérőkészülékek Gyárába (EMG). Klatsmányi itt alkotta meg legjelentősebb találmányait.
A hatvanas évek elejére felismerte, hogy a digitális gépek fejlesztése és az automatizálás előtt nagy jövő áll, és ezzel kapcsolatos javaslatait az EMG vezetése is pártolta. Szakmai vezetésével indult meg a Digitális Rendszerfejlesztési Csoport nevű laboratórium munkája. Ennek első sikere egy logikai-építőelem-család volt, amelynek segítségével a Nagykörút forgalmában megvalósították a zöldhullámot.
Klatsmányi Árpádék következő nagy dobása az első magyar számológép volt. Az első kompakt, elektronikus számológép az ötvenes évek végén jelent meg Japánban. Az EMG-nél nem sokkal később, 1964 végén kezdődött egy hasonló gép, a Hunor 131 fejlesztése. A négy alapműveletre képes kalkulátor prototípusát 1966-ban mutatták be; újszerű megoldásaival nem maradt el külföldi vetélytársaitól. 13 számjegyet kezelt Nixie-csöves kijelzőn, automatikusan megállapította a tizedespont helyét, elektronikusan reteszelt billentyűzete kiküszöbölte a téves leütéseket. A 18 kilós gépet 1967-től 1971-ig gyártották, úgy 3700 darab készült belőle, főként szovjet exportra. Klatsmányi Árpád és csapata ezután korszerűsítette a kalkulátort, így jelent meg a már 15 számjegyes, a részeredményeket memóriában tárolni képes Hunor 157 és a Hunor 158, ezekre szintén sok külföldi megrendelés érkezett. Klatsmányi vezetésével szervezték meg a gépekhez az ügyfélszolgálatot, szervizt, oktatást és a szoftverosztályt is.
1968-ban Klatsmányi újabb szakmai sikert aratott az EMG 830-cal, amely az első saját tervezésű magyar, elektronikus számítógép volt. Moduláris felépítésével, könnyű szervizelhetőségével a komputer ott volt a világ élvonalában, de az üzleti siker ezúttal elmaradt – mindössze tíz példány készült belőle. Ennek oka részben a szovjet gépek erőltetése volt, részben az, hogy akkortájt indult a szocialista országok Egységes Számítógép Rendszer programja, amelynek keretében a kormány egy francia gépet licencelt, és azt kellett honosítani. Klatsmányi ebben a munkában is részt vett, de a gyártást már a Videoton végezhette. Ez a – politikai – döntés a Klatsmányi-csoport végét jelentette, mérnökei szétszéledtek, más cégekhez mentek.
Klatsmányi 1975-től már a Kohó- és Gépipari Minisztérium Műszaki Tudományos Tájékoztató Intézetében dolgozott számítástechnikai főosztályvezetőként, ahonnan 1983-ban nyugdíjazását kérte, és informatikai vállalkozásba kezdett. Az ezredfordulóig aktív volt, emellett visszatért a BME-re tanítani. Kiemelkedő tevékenységét 1993-ban Eötvös Loránd-díjjal, 1996-ban Kalmár László-díjjal ismerték el. 2007-ben hunyt el Budapesten.•
