A műszaki tudományokban általános, hogy az empirikus ismeretek akár évtizedekkel is megelőzhetik a terület elméleti megalapozását. Minthogy sok technológiai probléma szinte azonnali megoldást kínál, a mérnökök először tapasztalati alapon igyekeztek működőképes módszert találni a feladatok megoldására, majd a matematikai-fizikai elméletek csak jóval később születtek meg. Ez azonban hátráltatja a tudományos tervezést, és a fejlesztési irányok és problémák céltudatos, elméleti kijelölését.
Talán senki sem volt ezzel jobban tisztában, mint Geleji Sándor, a magyar kohászat egyik legnagyobb hatású gépipari és elméleti kutatója, aki 1898-ban, Nagykikindán (Szerbia) született. Geleji már a múlt század húszas éveiben, egyetemistaként szembesült azzal, hogy a kor henger- és húzóműveinek gépeit gyakorlatilag kizárólag empirikus úton tervezték, hiszen alig létezett elméleti kohómérnöki tudomány. E tapasztalat meghatározta egész pályafutását; számos szakkönyvet írt, ő volt a kezdeményezője és főszerkesztője a 15(!) kötetes Vaskohászati enciklopédiának, kétszer tüntették ki Kossuth-díjjal (1951-ben és 1955-ben), és természetesen a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett.
Bár az empirikus megközelítéssel dolgozó mérnökök is végeztek fejlesztőmunkát, elméleti szempontból a kohászati gyakorlatot viszonylag kezdetlegesnek lehetett mondani, amikor Geleji a pályáját kezdte. A szakember előbb a vasműben zakatoló gépek mellett dolgozó mérnökként, majd egyre inkább egyetemi oktatóként, professzorként és kutatóként foglalkozott a legkülönfélébb gépipari fémmegmunkáló eljárások elméleti (főként mechanikai) problémáival. 
Munkásságának köszönhetően, hamarosan sokkal egyszerűbbé vált az üzemmérnöki tervezés, hiszen például az általa kidolgozott formulák segítségével egzaktabb módon lehetett kiszámítani, hogy az egyes technológiai lépéseknek mekkora a munkaigényük, mekkora erőhatás és teljesítmény szükséges a nagy hatásfokú megvalósításukhoz.
Különösen a képlékeny alakítási műveletek elmélete érdekelte, és azért választotta e terület kutatását, mert amikor üzemmérnökként a nap mint nap felmerülő gyakorlati problémákra keresett megoldást a nemzetközi szakirodalomban, azt kellett tapasztalnia, hogy a képlékeny alakítás elmélete egyszerűen nem létezik, így a tudatos és előre tekintő mérnök fejében felmerülő kérdésekre a kor tudásszínvonala alapján nem lehetett számítással választ adni. Szakkönyvet publikált a képlékeny alakításkor fellépő erőkről és erőszükségletekről, későbbi munkássága során pedig a képlékeny megmunkálás minden ágával alaposan foglalkozott. Behatóan vizsgálta a hengerelés hatására létrejött munkadarab szilárdságát, hőmérsékletét, súrlódási viszonyait, geometriai paramétereit meghatározó tényezőket.
Geleji Sándor pályafutása oktatóként és tankönyvíróként egyaránt kimagasló volt. Képlékeny alakítással foglalkozó szakkönyveit, számítási példatárait külföldön, például Németországban és Japánban is kiadták. 
Tudományszervezői tehetsége és elhivatottsága pedig a fémipari egyetemi közösség meghatározó alakjává emelte. 1967-ben, 69 éves korában hunyt el Budapesten.•
