„A telekommunikációs mérnökképzésben egyre fontosabb szerepet játszik a technológiai ismeretek oktatása.” (Barta István)
„Halló, halló, itt rádió Budapest” – hangzott fel 1925. december elsejétől a rádió „ideiglenes”, majd állandó stúdiójából e tudomány- és technikatörténeti bejelentkezés. Július 20-i írásunk ennek kívánt emléket állítani. Most a rádiógyártásra emlékezünk.
A 20. század első évtizedeiben világszerte nagy érdeklődés mutatkozott a rádió-hírszolgáltatás iránt, így nálunk is. 1924-ben a Telefongyár Rt. kezdte meg elsőnek a rádiókészülékek gyártását Magyarországon, és forgalomba hozta a gyárban előállított Telefunken rendszerű háromlámpás telepes készülékét.
„Atlas tartja, Telefunken rádió hozza az egész világot” – hirdette a gyár sikeres reklámja.
A Magyar Wolframlámpagyár 1925-től – Orion márkanéven – indította a rádiógyártást. Az Egyesült Izzó részlegéből alakult Standard Villamossági Rt. 1928-tól szintén meghatározó szerepet kapott a rádiókészülékek gyártásában. A Philips cég 1931-től gyártott rádiókat hazánkban. E gyárak mellett több kisebb cég is készített különböző típusú készülékeket.
A rendszeres rádióadások kezdetén 15 ezer rádió-előfizető volt. 1930-ban ezer lakosra 43 előfizető jutott, ami Európa e részén igen jó arány volt. Ugyanez Lengyelországban 25, Romániában 12, Jugoszláviában 11, Bulgáriában 3.
Az 1930-as években évi 40-50 ezer rádiót gyártottak hazánkban, ennek 70-75 százalékát el lehetett adni külföldi piacokon. Ez az arány jól jelzi a minőségi rádiógyártást.
A második világháború végén, 1945. május 8-ától engedélyezte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) a rádiókészülékek használatát. (Az adások június 6-ától indultak újra, napi hatórás műsoridővel.) Az üzletekben ismét lehetett rádiókészülékeket kapni.
1949 decemberében forgalomba került az állomáskereső nélküli közkedvelt néprádió (380 forintos áron), amelynek létrejöttében jelentős szerepe volt Barta Istvánnak (1910–1978), aki ebben az időben az Orion Rádió és Villamossági Vállalat műszaki igazgatója, s e rádiótípus egyik konstruktőre volt.
Röviddel ezután – 1949-től – a Műegyetem újonnan alapított Vezetéknélküli Híradástechnikai Tanszéke élére került, majd lett a kar dékánja s az egyetem rektorhelyettese. 1949-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Ő indította el Magyarországon a telekommunikáció oktatását. (Szobrát 2010. november 30-án avatták fel a BME Informatikai épületében.)
1950-ben 80 ezer néprádiót gyártottak, s amikor az Orion gyár a X. kerületbe, Kőbányára költözött, már 116 ezer készüléket gyártottak e népszerű típusból.
A következő évtizedek nagy változásokat hoztak a híradás-technikai iparban, így a rádiógyártásban is. Mindezek nem feledtethetik egy technikai kihívásra adott egykori jó válaszainkat; az akkori oktató és kutató professzorok örökségét tovább vivő mai korszerű informatikus mérnökképzés lehet a jövő záloga.•