A címben korabeli írásmóddal megjelölt találmányt 1896. március 23-án jelentette be dr. Kröczer László tokaji orvos a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatalnak. Az eszköz félautomatikusan kötözte össze a nemesítendő szőlővesszőt az oltvánnyal, így azok stabilan illeszkedtek egymáshoz.
A szőlészet évszázadok óta a mezőgazdaság fontos ága volt Magyarországon, a magyar boroknak Monarchia-szerte, sőt azon túl is megvolt a stabil piacuk. A szőlészet tehát jövedelmező mezőgazdasági tevékenység lehetett, ha a termelés hatékonyságát és versenyképességét biztosítani tudták a termelők.
Nem csoda hát, hogy jelentős innovációs aktivitás jelent meg a szőlészeti eljárások, illetve nemesített szőlőfajták előállítása terén. E két törekvést egyesíti Kröczer László találmánya, amelynek segítségével gyorsabban és pontosabban lehetett összekapcsolni a szőlőnemesítésben központi szerepet játszó oltványokat a szőlőnövénnyel. A készülék fő alkatrésze egy kerék volt, amelyet a munkás lábbal hajtott. E kerék üreges tengelyébe dugták az oltandó és az oltványvesszőt. Ahogy forgott a kerék, a tartozékként felszerelt orsóról zsineget tekercselt a két vessző köré, ezzel szorosan összefogta azokat.
A zsinór állandó feszességét egy spirálrugó biztosította, hogy ne lazulhasson meg, és így a tekercselés mindig kellően szoros legyen. A készüléket be lehetett állítani a különböző vastagságú kötözőanyagok igényeinek megfelelően, és egy csavaranyával a zsinór orsóról történő letekeredésének sebességét is szabályozni lehetett.
Ezek az alkatrészek együtt forogtak a kerékkel. A kötözés kezdetekor a munkás a két, ferdére metszett vessző metszéssíkját egymáshoz illesztette, majd együtt dugta át őket a kerék lyukas tengelyén. A kötözés kezdőpontjához illesztette a zsineget, utána elkezdte forgatni a kereket. A feltaláló leírása szerint ettől kezdve már gyakorlatilag automatikusan történt a tekercselés, és a berendezés alkatrészei biztosították, hogy a zsinór folyamatosan és feszesen tekeredjen a vesszőkre. A feszesség biztosítása nagy valószínűséggel komoly hiányosságuk volt a korban alkalmazott más kötözőmódszereknek, mert a feltaláló a szabadalmi leírásban a találmánya e képességére többször is fontos jellegzetességként hivatkozik.•
