„…a dékáni kézfogással Ő avatott egyetemi polgárrá…imponálóan nagyszámú publikációiból bontakozott ki előttem nemes egyénisége.” (Holló János akadémikus, 1973)
Itt a nyár. Sokfelé kezdetét veszi a termények betakarítása. Mi kell ahhoz, hogy jó és gazdag legyen a termés? Nem könnyű sorba szedni a feltételeket. Köztük fontos helyet kap a talajgazdálkodás, melynek egyik nemzetközi hírű tudós művelője ’Sigmond Elek volt, aki 1873. február 26-án született Kolozsváron. Útja innen vezetett Budapestre, a József Műegyetemre, ahol 1895-ben vegyész oklevelet kapott, majd szülővárosában a kolozsvári Tudományegyetem Matematika és Természettudományi Karán doktori fokozatot szerzett 1898-ban.
Évekig édesapja kolozsvári szeszipari üzemében dolgozott, utána lett a magyaróvári Országos Növénytermelési Kísérleti Állomás vegyésze.
A 20. század elején megírta Mezőgazdasági chemia című könyvét, majd külföldi tanulmányútra indult Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba. Mindenhol a mezőgazdasági ipart tanulmányozta.
1908-ban, hazatérte után a Műegyetem Mezőgazdasági Kémiai Technológia Tanszék alapítója volt, melyet haláláig vezetett. Kivette a részét az egyetemi közéletből, háromszor is betöltötte a dékáni tisztséget.
’Sigmond Elek kezdeményezésére 1909-ben Budapesten volt az első Nemzetközi Agrogeológiai Konferencia.
1928 és 1933 között az Állandó Központi Talajjavító Bizottság elnökeként vezette az első állami szikjavító akciót. Ugyanis kutatásaiban fontos helyet kapott a szikes talajok termékennyé tételének problémája. A hazai szikesek és megjavítási módjaik című, 1923-ban megjelent munkája akadémiai pályadíjat nyert, és felkeltette a külföldi kutatók érdeklődését is. 
Módszerét – a talajok foszfátszükségletének meghatározására – külföldön is átvették. Fő műve, az Általános talajtan 1934-ben jelent meg, melyet angol nyelven is kiadtak.
Alapító tagja volt a Nemzetközi Talajtani Társaságnak. Tudományos munkássága elismeréséül 1915-ben levelező, majd 1925-ben rendes tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Számos nemzetközi tudományos társaság tagja is volt. Korában a szikes talajok talán leghíresebb szakembere volt a világon.
Budapesten, 1939. szeptember 30-án hunyt el. Emlékére a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület ’Sigmond Elek-emlékérmet alapított. Szellemi örökségét a mai Műegyetemen az Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék viszi tovább.•
