„A legfontosabb az életünkben, hogy a munkát önmagáért szeressük. Mert a munka adja életünk igazi értelmét és tölti ki azt tartalommal.” (Kandó Kálmán)
A Budapesten, 1869. július 8-án született Kandó Kálmán nevét évtizedeken át villamos mozdonyok viselték, ezek voltak a „Kandó-mozdonyok”. Gimnáziumi tanulmányait a Deák téri Evangélikus Gimnáziumban kezdte, majd a Kármán Mór alapította gyakorló főgimnáziumban (ma: Trefort utcai gimnázium) fejezte be. (Ez volt Európa első gyakorló gimnáziuma tanárjelöltek részére.) 1892-ben kapott kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevelet a budapesti (kir.) József Műegyetemen.
Mérnöki pályája Franciaországban indult, de hamarosan a budapesti Ganz-gyár mérnöke lett. Érdeklődése a nagyvasúti villamosítás irányába fordította. Az ő tervei alapján készült el 1902-ben Olaszországban a Valtellina vonal, amely Európa első villamosított vasúti fővonala volt, s egyben a világ első nagyfeszültségű váltakozó árammal villamosított vasútvonala.
Amikor munkásságát – más kitüntetések mellett – a Magyar Tudományos Akadémia 1921-ben Wahrmann-díjjal ismerte el, így összegezték érdemeit: „Kandó Kálmán korszakot alkotó érdeme, hogy a nagyvasutak elektrifikálására először mert alkalmazni nagyfeszültségű áramot.” (Az Alma Mater 1922-ben tiszteletbeli doktorrá avatta.)
Kandó emberfeletti munkát vállalt. „Csak a 28 éves lángész rajongó optimizmusa és akadályt nem ismerő tettrekészsége indokolhatja azt a merészséget, amellyel Kandó… az akkori viszonyok között még fantasztikusnak látszó 3000 V feszültséggel vállalta egy új vontató gép megtervezését” – írta róla Verebélÿ László (1883–1959) műegyetemi professzor.
A nagyvasúti villamos vontatás történetében a mérföldkő 1923. október 31-e volt, amikor a budapesti Nyugati pályaudvar és Dunakeszi (Alag) villamosított vasútvonalán elindult útjára a világ első fázisváltós villamos mozdonya, majd hamarosan megkezdődött a sorozatgyártás.
Mindezekkel párhuzamosan megkezdődött Magyarországon a vasútvonalak villamosítása.
Verebélÿ László – későbbi műegyetemi professzor –, a MÁV vasút-villamosítási irodájának akkori vezetője, felhasználva Kandó Kálmán fázisváltós rendszerét, a hazai vasút-villamosítást 50 hertz egyfázisú táplálással tervezte meg, amelynek alapján nem kellett külön erőműveket és hálózatot kiépíteni a vasút számára, hanem közvetlenül az országos hálózatról lehetett működtetni a vasúti villamos mozdonyokat. (Ez a választás olyan korszerű és előrelátó volt, hogy több ország az 1950-es években áttért az 50 hertz egyfázisú vasút-villamosításra.) Ennek megvalósítására Verebélÿ László irányításával megépült Bánhidán az ország első erőműve.
1932. szeptember 12-én megtette első útját a „Kandó 1” nevű villamos mozdony vontatta szerelvény a Budapest és Komárom közötti vasúti pályán. Két évvel később már Hegyeshalomig jártak villamos mozdonyok.
Kandó ezt a csodálatos pillanatot nem érhette meg, mert 1931. január 13-án váratlanul elhunyt. A Keleti pályaudvaron megtartott ünnepség résztvevői a mozdonyra Kelenföldön elhelyezett babérkoszorút kivitték Kandó sírjára a Kerepesi temetőbe. Az utókor tisztelgett s tiszteleg azóta is egy világhírű gépészmérnök, a nagyvasúti villamosítás örök érdemeket szerzett magyar alkotója előtt.•
