Tihanyi Kálmán 1926-os szabadalmát az UNESCO 2001-ben a szellemi világörökség részének nyilvánította.
Az 1960-as évek elején Magyarországon a televízió nem csupán családi programok, de lakóközösségek összetartója is volt. Ki emlékszik ma már a Kékes tévére, s majd néhány év múlva a fokozatosan elterjedő Videoton és Orion gyárak színes televízióira? Napjainkban már ugyancsak nehéz a választás az üzletek 21. századi híradás-technikai „mindentudó” készülékei közül!
A 20. század első negyedének végén a rádió mellett a képtovábbítás és vétel „csodája” tartotta izgalomban a világot, melyhez két magyar mérnök: Mihály Dénes (1894–1953) és Tihanyi Kálmán (1897–1947) is nagyban hozzájárult.
Mihály Dénes a Műegyetem Gépészmérnöki Karán szerzett oklevelet.
Már gimnazista korában a távolbalátás kérdése foglalkoztatta. Gépészmérnök hallgatóként két szabadalmat jelentett be a távolbalátás tárgyköréből. A fiatal mérnök a Telefongyárba került, ahol a távolbalátás gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. 1919-ben készült el a Telehor, amely alkalmas volt állóképek továbbítására több kilométerre is. 1924-ben megjelent Az elektromos távolbalátás és a Telehor című könyve, amely nemzetközi sikert aratott, s szerzője a Német Posta kísérleti állomásának munkatársa lett. 1928-tól készülékével rendszeres adást sugároztak. 1929. március 8-án – a világon először – az ő szabadalma alapján sikerült mozgó televíziós közvetítést adni a Berlin-Witzleben rádióállomáson. Mihály Dénes Telehor készülékével 1930. április 5-én Budapesten, a Gellért Szálló Pálmakertjében bemutatót tartott, amely az egybegyűlt közönség csodálatát váltotta ki.
A hangosfilm kérdéseivel is foglalkozott. Ő a mai értelemben vett hangosfilm feltalálója.
A modern nagy felbontású televíziórendszer feltalálója egy másik magyar mérnök, Tihanyi Kálmán. A televízió problémája 1927-től foglalkoztatta.
Tihanyi Kálmán 1926. március 20-án adta be a televízióra vonatkozó találmányát. A Radioskóp címet viselő bejelentésben részletesen leírja a töltéstárolás elméletét, valamint az erre épülő katódsugárcsöves televíziórendszert: vezetékes, drótnélküli és színes képátvitelben. 1928. június 11-én, illetve július 10-én szabadalmaztatta televíziójának végleges terveit Magyarországon és Németországban. 1939-ben jelentette be a teljesen lapos, falra akasztható televízió szabadalmát, melynek gyártását a háború után Magyarországon akarta megvalósítani. Szinte a háború zajának elültével, 1945 júniusában megkezdte egy televíziós társaság alapítását, adóállomás építését, képcsőgyár szervezését. A jövőbe látó tervek megvalósításának 1947. február 26-án szívroham vetett véget. Szabadalma alapján a második világháborút követő tíz évben „csak” az USA-ban 46 millió képcsövet gyártottak.
Ezután, ha a csatornák százai között keresgélünk, gondoljunk egy pillanatra e két magyar szakemberre, hiszen az ő a tevékenységük mérföldkő volt a televíziózás létrejöttében.•
