„Nem megcsinálni, elhalasztani vagy elgáncsolni igen könnyű, de összehozni vagy megalkotni nehéz… De reményből megélni nem lehet.” (Verebélÿ László)
Az első európai okleveles villamosmérnök, a műegyetemi professzor, akadémikus – Verebélÿ László (1883–1959) – mottóként választott szavainak mának szóló üzenete van. Pályájának nagy állomásai egybeesnek a villamosipar korszakos fordulóival, különösen közcélú felhasználásával.
A világ első közcélú erőművét 1882-ben helyezték üzembe New Yorkban, ezt követte Európában 1883-ban Milánó, majd 1884-ben az akkori Magyarországon, Temesváron létesült közcélú villamos mű, s a mai Magyarország területén Mátészalkán 1888-ban.
A 20. század első évtizedeiben gyors fejlődés figyelhető meg e területen hazánkban is, s ebben meghatározó szerepe volt Verebélÿ Lászlónak, de nem csak ebben.
Verebélÿ László 1906-ban szerzett kitüntetéses oklevelet a budapesti József Műegyetem Gépészmérnöki Karán. Ezt követték külföldi tanulóévei Németországban, Angliában, majd az egyesült államokbeli Pittsburghben a Westinghouse Electrics mérnöke lett. A gyár által szervezett egyetemi szintű villamosmérnöki továbbképzésen vett részt, s vizsgát téve 1909-ben megkapta villamosmérnöki oklevelét. Ő lett Európa első okleveles villamosmérnöke.
Mint sokoldalú villamosmérnök, a Ganz Villamossági Rt. munkatársa lett, s Kandó Kálmán munkatársaként 1913-tól részt vett az olaszországi nagyvasúti villamosításban és a villamos mozdonyok tervezésében.
A Vado Liguréban működő mozdonygyárban a számítási és tervezési irodát vezette, s részt vett a híres „cinquanta” ötcsatlós nehéz tehervonati mozdonyok fejlesztésében, valamint a „trente” nevű 1–C–1 tengelyelrendezésű gyorsvonati mozdonyok tervezésében. E két mozdonytípus a 20. század első évtizedeinek nemzetközileg is elismert legsikeresebb vasúti járműve volt.
Az első világháború végén már a magyarországi vasút-villamosítással foglalkozott. Mindezekkel párhuzamosan Verebélÿ László ipari sikerei csúcsán a professzori pályát választotta. 1929-ben az Elektrotechnika Tanszék professzora lett a József Műegyetemen.
A Magyar Dunántúli Villamossági Rt. az ő tervei alapján megkezdte „állami beruházással” Bánhidán egy erőmű építését, amelyet 1930-ban helyeztek üzembe. Felismerték, hogy a jó minőségű szénrétegek alatt nagy mennyiségű, 3500 kalóriás rétegek vannak, ami évtizedekre fedezi az erőmű szénszükségletét.
Közben Verebélÿ országos kooperációs hálózat tervét fogalmazta meg, melynek alapján épült meg a második világháború után a Mátravidéki Erőmű. Szervezőképességének köszönhetően 900 nap alatt felépült a bánhidai erőmű és megkezdte működését. Az építés alatt több mint száz műegyetemi hallgatónak mutatta meg az erőművet.
Villamos erőátvitel című négykötetes tankönyvében több évtizedes gyakorlati tapasztalatait összegezte nemzetközileg is elismert elméleti tudásával. E könyvek az antikváriumok keresett művei.
A politika 1949-ben „beleszólt” az életébe. Az MTA, amelynek 1937-ben levelező tagjává választották, 1949-ben tanácskozó taggá minősítette vissza, majd ismét levelező tag lett.
Verebélÿ László mérnökök százainak példaképe, a mai Műegyetem gazdag szellemi örökségének maradandó értéket adó óriása.•
