„Navigare necesse est…” „Hajózni kell…” (latin mondás)
Carolina, illetve mai írásmóddal Karolina. Kedves női név, különösen gyakori volt a 18–19. században. E nevet kapta – talán nem véletlenül – az első magyar dunai gőzhajó.
Bernhard Antal (1779–1830 k.) pécsi vállalkozó 1817-ben bocsátotta vízre Carolina nevű, tölgyfából épült gőzhajóját, melynek bemutatójára Bécsben, a császári család jelenlétében került sor. A bemutató sikeres volt. A hajógépet a kor neves szakemberei vizsgálták meg. A kazánról a bécsi Politechnikai Intézet tanárai megállapították: „minden különösebb veszély nélkül alkalmas a további üzemeltetésre”.
A Carolina próbaútját 1818 nyarán tette meg egy 196 mázsás teherrel megrakott dereglyét vontatva (összsúlya 488 mázsa volt). A hajó hegymenetben óránként 3,4, völgymenetben 17 kilométeres sebességgel haladt. A próbaút után kiállított tanúsítvány szerint a hajó: „minden várakozásnak megfelelt, úgyhogy a gőzhajózás nehéz feladata a Dunán megoldottnak tekinthető”. Bernhard hajóját vontatóhajónak építette, ugyanis ebben az időben is a teherszállító hajókat a partokról lovakkal vontatták. A Carolinával Eszék, Tolna és Mohács között végeztek szállításokat.
1820. június 16-án Bernhard Antal megindította a pesti személyszállító járatait a Császárfürdő–Margitsziget–Óbuda útvonalon. A Carolina 50 személy szállítására alkalmas dereglyét vontatott napi két alkalommal. Sajnos, vállalkozására nem kapott a várostól anyagi támogatást, s rövidesen megszüntette a pesti személyszállítást. A Carolina 1822-ben – mint Bernhard írta – „emberi rosszindulat folytán elsüllyedt”.
E hajótípus sorozatgyártását a konkurenciaharc ugyan megakadályozta, de mindez nem csökkenti Bernhard Antal érdemeit, s a hajóépítés magyarországi szép próbálkozását.
Hamarosan, 1829-ben megalakult az Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT), majd gróf Széchenyi István e területen is kifejtett munkálkodása nyomán 1836-ban megkezdte működését a DGT Óbudai Hajógyára. Széchenyi annyira fontosnak tartotta a dunai hajózást, hogy 1830 nyarán a Desdemona fedélzetén Pesttől a torkolatig elhajózott.
Az első, Óbudán készült hajó az Árpád nevet kapta. Az Árpád még fatestű hajó volt. 1839-ben készült el a kontinens első vastestű hajója itt e gyárban, amely a Sophie nevet viselte. Hamarosan gőzhajók jelentek meg a Tiszán, s 1846-ban Széchenyi a Pannónia gőzössel hajózta végig ezt az utat. Külön története van a balatoni hajózásnak.
Óbudán a két világháború között készült hajók közül említésre méltó az 1938-ban vízre bocsátott Széchenyi, s az 1939-ben készült Baross. Mindkettő lapátkerekes vontató, s Európa első dízelmotoros hajói voltak.
Az Óbudai Hajógyár 1945-től szovjet katonai igazgatás alatt működött, majd 1946-ban – a jóvátétel fejében – került szovjet tulajdonba. 1953-ban kapta vissza a magyar állam. (Összesen 33 hajó készült jóvátételre.)
Az Óbudai Hajógyárban 1952-től új gyártási technikát vezettek be, az addigi szegecselési hajóépítést felváltotta a hajótestek hegesztéssel történő szerelése. Ezzel új korszak kezdődött a magyarországi hajógyártás történetében. Gyártmányaik nem csupán a hazai vizeken, de nemzetközi megmérettetésben is elismerést szereztek, s kiváló mérnökök és szakmunkások hírét vitték szerte a világba.•
