„Fölötte fontos, hogy a nyersolaj az országban nyeressék…” (Wekerle Sándor, 1893)
Az ipari forradalom kezdetén a gőzgépek üzemanyaga fa volt, aminek az erdők látták a kárát. Mária Terézia (1740–1780) joggal vetette fel, s törvényben írta elő új energiahordozók keresését. Jutalmazta a kőszéntelepek felfedezését, de mindezek ellenére csak lassan tudta a „fekete gyémánt” kiszorítani a vaskohászatból a fát mint energiahordozó tüzelőanyagot.
A 18. század közepétől lett a szénbányászat a kitermelőipar fontos ágazata. Majd a 20. század elejétől, az automobilizmus terjedésével nőtt a nyersolaj iránti igény. Nagy kőolajkészleteket találtak Mexikóban, az Egyesült Államokban, valamint a Közel-Keleten. (A kutatásokhoz érdemben járult hozzá az Eötvös Loránd [1848–1919] fizikus által megszerkesztett torziós inga.)
A kőolajat már a rómaiak is ismerték, időszámításunk előtt 500 körül kőolajlámpással („szicíliai petróleummal”) világítottak. A 19. század technikai fejlődése lehetővé tette, hogy a kőolajat különböző hőfokon illó összetevőire: fűtőgázra, nehézolajra, kátrányos anyagra lehetett bontani.
A petróleum világkarrierjét látva a 19. század végén Wekerle Sándor (1848–1921) kormánya létrehozta a Magyar Királyi Földtani Intézetet. Feladatáról egyebek mellett a miniszterelnök 1893. június 12-i levelében ezt írta: „Fölötte fontos, hogy a nyersolaj az országban nyeressék. Szükségesnek találom, hogy a mélyfúrások a geológiai viszonyok alapos tanulmányozásával kezdessenek meg.”
Megkezdődtek a kutatások az ország különböző területein, és folytatódtak az első világháború alatt is. A fő kutatási irány ebben az időben a Dunántúlra tevődött. Az 1930-as években felgyorsultak a kutatások, miután 1933-ban Magyarország és a European Gas and Eletric Company kutatási szerződést írt alá. Az amerikaiak a legkorszerűbb geofizikai eszközöket használták. Mihályi térségében élelmiszer-tisztaságú szén-dioxid-mezőt találtak, s Zalában Budafa térségében olajat. Hazánk első, ipari értékű kőolaj- és földgázmezőjén 1937. december 16-án indult az ipari méretű kőolaj-kitermelés. 
1938 júliusában megalakult a Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT). A kutatásokban, majd a munka irányításában fontos szerepet kapott Papp Simon (1886–1970) geofizikus, akadémikus, a földtani tudományok egyik legkiemelkedőbb magyar művelője. Sajnos, pályája 1948-ban megtört. A MAORT koncepciós per fő vádlottja lett. Halálra, majd másodfokon életfogytig tartó börtönre ítélték. 1955-ben „kegyelemmel” szabadult. Ezután – amennyire a körülmények engedték – a földtani tudományok művelője maradt, s tevékenységét egykori munkatársai és tanítványai folytatták. A MAORT felszámolása után létrejött a Magyar–Szovjet Nyersolaj Rt. A Szovjetunió 1954-ben kivonult a magyar kőolajiparból, 1960-ban megalakult az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt (OKGT), s 1991. szeptember 30-i megszűnése után létrejött a Magyar Olaj és Gázipari (Mol) Rt.
Wekerle miniszterelnök egykori felhívása óta nagy utat járt be a szénhidrogén-kutatás. A 21. század technikai fejlesztése az energiahordozókkal szemben is új igényeket fogalmazott meg. Erre – mint az elmúlt századokban – értő, fejlesztő választ ad az egykori elődök nyomdokain járó magyar mérnökök közössége.•
