„Tanszékvezető utódja lettem veszprémi éveim után. Tudós és tanár példaképem marad életem végéig.” (Pungor Ernő)
Alig jutott neki négy alkotó évtized. Ezt hallva, egy torzó életműre gondolhat valaki. Ez Erdey László esetében téves következtetés. Négyszáz tudományos cikke, hat könyve jelent meg itthon és külföldön. A kémiai analízis súlyszerinti módszerei című munkáját három kötetben publikálta, angol nyelven az oxfordi Pergamon Press kiadónál jelent meg. Németül az Akadémiai Kiadó adta ki. Világszerte ismert lett.
Erdey László 1910. február 12-én Szegeden született, s élete 1970. február 21-én Budapesten fejeződött be. Középiskolai diákként megnyerte az országos középiskolai fizikai versenyt, de ahogy ő fogalmazott: „a kémia titkai jobban vonzottak”. A Budapesti Tudományegyetemen szerzett 1933-ban kémia–fizika szakos tanári diplomát. Dolgozott a Szabadalmi Bíróságon, gyakornok volt a Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézetben. 1949-ben lett egyetemi tanár a Műegyetemen. Tanszékét – az Általános és Analitikai Kémia Tanszéket – 1950-től élete végéig vezette. 1950 és 1951 között a Vegyészmérnöki Kar dékánja. Iskolateremtő személyiség volt. Két alkalommal, 1951-ben és 1958-ban is Kossuth-díjat kapott.
Az analitikai kémiai kutatások nemzetközileg elismert tudós tanárának fő kutatási területe a kromatográfia, a spektrál analízis, a termikus, a térfogatos és súly szerinti analízis volt.
Az irányításával tervezett derivatográfba – amelybe 12 szabadalmat építettek be – behelyezett mintát 1600 °C-ig lehet hevíteni, s eközben folyamatosan mérhető és lejegyezhető az anyag súlyának változása, hőmérsékletének alakulása. E találmány legnagyobb sikere a bauxitiparban volt, ugyanis segítségével meg lehet állapítani a kitermelt bauxit típusát (így szabályozható a feltárási technológia). A Magyar Optikai Művek (MOM) gyártotta műszerek eljutottak a világ minden részébe.
Az előzőek mellett Erdey László nevéhez fűződik az aszkorbinsav vizes oldatát felhasználó analitikai módszer felfedezése, mely a kémiai tudományban az aszkorbinometria nevet kapta. Meghatározó szerepe volt a műszeres analitikai szakmérnökképzés megszervezésében.
A kísérletek, a műszerek fölött töprengő tudós – bátyjához, a szobrász Erdey Dezsőhöz hasonlóan – meditatív készséget, művészi látásmódot is örökölt. (Erdey Dezső szobrai közül a Vízhordó a Városligetben látható.)
Erdey Lászlónak mindig az volt a legkedvesebb munkája, amivel éppen foglalkozott. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, és ezt egykori kollégái is megerősítették, hogy legjobban a tanítványait szerette.
A nagy tudós életműve az ő munkájukban is tovább él, jól sáfárkodva egy gazdag örökséggel.•
