Ha azt mondjuk, léghajó, legtöbbünknek az a merev szerkezetes jármű ugrik be, amit Ferdinand von Zeppelin tervezett, és aminek névadója is lett – hiszen a jól ismert lebegő óriásszivar zeppelinként köznevesült. Talán csak egy szerencsétlen haláleseten múlt, hogy nem schwarz lett a léghajó neve.

Schwarz Dávid 1850-ben született Keszthelyen, ahol hamar árvaságra jutott. Később kereskedőinas, majd fakereskedő lett, és Zágrábban telepedett le. Sokat foglalkoztatta a gondolat, hogy magasan fekvő helyekről hogyan lehetne kitermelni a fát, és érdeklődése egyre inkább a repülő járművek tervezése felé fordult – annyira, hogy erre az álmára később a vállalkozását is feltette, és sok munkával összehozott fakereskedése tönkrement.
Schwarz az 1880-as évek elején kezdett komolyan dolgozni egy saját fejlesztésű léghajón. Ballonszövetes léghajók már korábban is léteztek, azonban kiszámíthatatlannak bizonyultak. A magyar mérnök kormányozhatóbb, strapabíróbb szerkezetet álmodott: egy fémvázat, amelyet vékony alumíniumréteg borított. A feltaláló először a monarchia hadügyminisztériumát kereste meg az ötlettel, ott azonban elutasították. Az orosz bécsi katonai attasénak viszont megtetszett az elgondolás, és kijárta, hogy a mérnök Szentpéterváron megépíthesse első léghajóját. Schwarz két évet kapott a feladatra, de nem tudta teljesíteni; a léghajó ugyan 1894 nyarára megépült, ám konstrukciós hibák miatt nem tudott felszállni.

Schwarz ekkor Berlinbe utazott Carl Berghez, aki már az oroszoknál is segített neki. Akkoriban az alumínium megmunkálásához kevesen értettek (az első alumíniumtömböt csak az 1855-ös világkiállításon mutatták be), Bergnek viszont volt tapasztalata és feldolgozóüzeme, ráadásul megbízást is szerzett a porosz kormánytól – épülhetett az újabb léghajó. 1896 őszére el is készült: 38 méter hosszú, 12 méter széles, hengeres testű, 3560 kilós monstrum volt; egy embert és 130 kilogramm terhet tudott szállítani. Csak a 16 lóerős Daimler-motor volt fél tonna, ami a négy, egyenként kétméteres légcsavart meghajtotta – az egyiket lehetett mozgatni is, így lehetett kormányozni a járművet.

Az első próbarepülés 1896 októberében nem sikerült, mert nem volt megfelelő a gáz, amellyel a 3605 köbméteres alumíniumtörzs 12 rekeszét feltöltötték. Következő évre tervezték az újabb kísérletet, és januárban meg is érkezett a repüléshez szükséges hidrogéngáz. Schwarz azonban nem láthatta szállni a találmányát – 1897. január 13-án Bécsben, szívelégtelenségben meghalt.
Az álmát felesége teljesítette be, aki tovább szervezte a léghajó szűzrepülését, amire végül 1897. november 3-án került sor.
A megtermett alumíniumhenger méltóságteljesen emelkedett 460 méteres magasságba. Akkor egy hajtószíj leesett a helyéről, a pilóta pedig erre reagálva elkezdte kiereszteni a gázt. A kényszerleszállásban a léghajó alaposan megsérült (a pilóta kis magasságon kiugrott belőle), de így is bebizonyosodott, hogy a merev szerkezetes, kormányozható jármű működik.

A próbát Zeppelin gróf is látta, és hamarosan megegyezett Schwarz özvegyével: 15 ezer márkát fizetett neki a férje terveiért és szabadalmaiért. Aztán elkezdte tökéletesíteni a találmányt, és 1900 júliusában felszállt az első – immár – zeppelin, Schwarz Dávid neve pedig feledésbe merült.•