Előfordul, hogy egy feltalálóhoz nem is annyira egy új találmány, mint inkább annak új felhasználási módja kötődik. Jó példa erre a rádió elődjének tekinthető telefonhírmondó, amelyet Ditrói Puskás Tivadarnak köszönhetett a világ.
Puskás elszegényedett családba született 1844 őszén, és a bécsi Theresianumban kezdett tanulni, majd sovány örökségéből Angliába ment, hogy mérnöki tanulmányait ott folytassa. Az 1860-as évek végén jött vissza Magyarországra: egy angol vasúti vállalat megbízásából főmérnökként felügyelte egy erdélyi vasútvonal építését. Amikor a cég csődbe ment, Puskás elkezdte saját vállalkozásainak sorát; az 1873-as bécsi világkiállításon utazási irodát nyitott, egy évvel később már Coloradóban keresett aranyat. Ezután került kapcsolatba Edisonnal, és ekkor kezdett távközléssel foglalkozni. 1876-tól volt a híres amerikai feltaláló megbízottja, két évvel később már egy párizsi telefonközpont megnyitásán dolgozott. Ez 1879-ben meg is történt, 1881. május 1-jén pedig az első pesti központot is tető alá hozta, amelynek indulásakor 25 előfizetője volt. Még két fővárosi központ alakult ugyanabban az évben, azután 1882-ben megjelent az első magyar telefonkönyv – 238 előfizető nevével.
Puskás Tivadart sokan a telefonközpont feltalálójaként ismerik, ez azonban tévhit. Mint Vajda Pál technikatörténész tanulmánya rámutat, az elektromos távközlés központosítását a francia F. M. A. Dumont már 1850-ben szabadalmaztatta. Ez a központosítás tette lehetővé, hogy ne csak ismerősök kommunikáljanak egymással. Dumont elképzelései alapján épültek fel az első távíróközpontok, és a telefonközpontok aztán ugyanezt az elvet alkalmazták. A tévhit oka Puskás munkásságán túl valószínűleg az, hogy maga Edison nevezte a magyart a telefonközpont feltalálójának, amikor 1911-ben Budapestre látogatott – ám az elsőséget semmilyen 19. századi forrás nem erősíti meg, és maga Puskás sem állította, hogy a telefonközpont az ő szellemi szüleménye lenne. Azt viszont Edison és Puskás is többször leírta, hogy a telefonos beköszönéssé vált „halló” nem a „hello” angol üdvözletből ered. Edison szerint Puskás hallózott először, és talán a megerősítő „hallom” válaszból rövidült a szó – de erre már nincs egyértelmű bizonyíték.
A telefonhírmondót azonban egészen biztosan Puskás ötölte ki. Az 1881-es párizsi világkiállításon a feltaláló kísérleti közvetítést szervezett, ennek köszönhetően 16 ember hallgathatta élőben, telefonon a párizsi Opera előadását. Már ekkor azon törte a fejét, hogyan lehetne ezt bármennyi készülékkel megvalósítani. 
1892-ben, amikorra egyéb vállalkozásai kifulladtak, kidolgozta ötletét, és szabadalmaztatta az Osztrák–Magyar Monarchiában Új eljárás telefonújság szervezésére és berendezésére néven. A telefonhírmondóhoz is szükség volt telefonközpontra, amelyet egy műsorközlő stúdióval kötöttek össze, az előfizetők pedig beszélőrész nélküli hallgatókészülékeket kaptak.
1893. február 15-én a Budapesti Telefonhírmondó-szolgálat világelsőként kezdte meg működését. A műsor főleg hírekből állt, de voltak nyelvleckék, irodalmi felolvasóestek, hétvégenként meg komolyzenei koncerteket és operákat közvetítettek. A budapesti elit lelkesen fogadta és a sajtó forradalmaként élte meg a találmányt, Jókai Mór is meleg szavakkal méltatta. Úgy tűnt, Puskásnak ez a vállalkozása sikeres lesz, és éppen üzleti útra készült, amikor 1893. március 16-án, szívrohamban elhunyt. Halálhírét a telefonhírmondóján tudatták a világgal.•
