A tudománytörténetben akadnak olyan történelmi helyzetek, amikor valaki nem egy korszakalkotó felfedezésről lett híres, hanem azért, mert elsőként képviselhette nemét vagy nemzetiségét, és meggyőzően bizonyíthatta képességeit, tudását választott pályáján. Ilyen volt Pécsi Eszter, akit az első magyar mérnöknőként tartanak számon.
Pécsi 1898-ban született Kecskeméten, Pollák Eszter néven. Nehéz anyagi körülmények között élt hat testvérével, de a szülei sokat áldoztak gyerekeik taníttatására. Eszter reál- és műszaki tanulmányokat folytatott 1915 és 1919 között a berlin-charlottenburgi Technische Hochschuléban, majd 1919-ben hazajött, mert akkortól már nők is tanulhattak a Műegyetemen. Négyen iratkoztak be abban az évben az intézménybe: az építésznek tanuló Sternberg-Várnay Marianne, a későbbi gépészmérnök Máhrer Vilma, a mérnöknek készülő Simonyi-Hajós Irma és Pécsi Eszter. Előképzettségének köszönhetően közülük Pécsi diplomázhatott először: 1920. március 8-án építész oklevelet szerzett, és így ő lett az első magyar mérnöknő.
Pécsi életútja elválaszthatatlan egy másik építészétől, Fischer Józsefétől, akivel 1921-ben házasodtak össze. A fiatal pár számos épületen dolgozott együtt, Pécsi statikusként járult hozzá a tervekhez. Később két fiuk született, Fischer György és Fischer János – ők is építészek lettek. Pécsi első komoly munkahelye a budapesti Guth és Gergely Mérnökiroda volt, ahol az 1920-as években dolgozott, nagyrészt vezető tervezőként. Később saját irodát nyitott, és férje mellett több neves építésszel is voltak közös munkái, részt vett Breuer Marcell és Moholy-Nagy László házának tervezésében is. Ötletes szerkezeti megoldásokat alkalmazott, ebből az időszakból emlékezetes munkái voltak a margitszigeti fedett uszoda, a Fiumei úti baleseti kórház (ez volt Budapest első vasszerkezetű magasháza), a Kútvölgyi úti kórház, illetve a Széchenyi-hegyi Rege és Gyopár Szálló. 
Több modern villa is a keze nyomát viseli, mind közül legismertebb a férjével együtt tervezett Szépvölgyi út 88/B szám alatti épület a fővárosban, amelynek fotója és híre bejárta a világsajtót.
A háború után a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodái (KGMTI) alkalmazottja lett, ahol statikus főmérnökségig vitte. Az 1956-os forradalom után azonban politikai okokból felmondtak neki (Pécsi szociáldemokrataként a forradalmi bizottságban is részt vett, férje pedig a harmadik Nagy Imre-kormány tagja volt). Az asszony 1957-től egy évig Bécsben élt, majd New Yorkba költözött, ahol a Farkas & Barron mérnökirodában, később pedig a Skidmore, Owings and Merrill építészirodában kamatoztatta tudását. Legjelentősebb munkái itt toronyházak voltak: a Hotel Americana és a Columbia Egyetem két épületének statikai terveit is ő készítette, 1965-ben pedig a szakma az év statikusává választotta, miután különleges alapozási eljárást dolgozott ki a Hudson partjára tervezett toronyházak építéséhez. 
Fischer közben többször is megpróbált a felesége után menni, de csak 1964-ben kapta meg a kivándorlási engedélyt. 1970-ben Pécsi súlyos agyvérzést kapott, férje ápolta őt 1975-ben bekövetkezett haláláig. Fischer József három évvel később hazatelepült, és 1995-ben, Budapesten hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, Pécsi Eszter mellé.•
