Noha a papírmentes mozgalmak és az elektronikus ügyintézés korában már csökken a jelentősége, a fénymásoló gép évtizedekig minden iroda alapvető kelléke volt. A gép feltalálójaként általában egy amerikai fizikust, Chester Carlsont említ a technikatörténet, pedig Carlsoné mellé egy magyar nevet is illene odatenni: Selényi Pálét.
Selényi 1884-ben született Dunaadonyban Schlesinger Pálként (1899-ben magyarosította a nevét), matematika–fizika szakos tanulmányait az ELTE elődjében végezte, ahol 1910-ben doktorált. Egy évvel később a fény természetét vizsgálva olyan kísérletet konstruált, amivel cáfolta Einstein egyik elméletét. Ígéretes pályafutását megakasztotta az első világháború, a Tanácsköztársaság pedig derékba törte. Selényi ugyanis Eötvös Loránd halála után, éppen a Tanácsköztársaság alatt lett egyetemi tanár, amiért később a tudományos közélet megbélyegezte, és csak a második világháború után fogadta vissza soraiba. Addig az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában dolgozott, számos fontos eredményt publikálva és műszert alkotva a fénymérés terén.
A húszas évek végén az Izzónál dolgozta ki a fénymásolók által használt xerográfia módszerét is. Ennek egyik alapja a kedvező fotoelektromos tulajdonságokkal rendelkező szelén, amelynek használatát Selényi javasolta. A xerográfia első lépéseként elektromosan feltöltenek egy szelénhengert, majd rávetítik a másolandó képet – ennek eredményeként csak ott marad töltött a henger, ahol nem kapott fényt. A következő lépés a festékpor felvitele a hengerre a feltöltött területeken, majd a henger átnyomja a festéket egy papírra, végül hevítéssel rögzítik a festéket a papíron. Selényi e folyamat minden lépését leírta, és 1929-ben az Egyesült Államokban bejegyeztetett egy szabadalmat, amelyben már szerepelt a katódsugárcső képének töltések révén történő rögzítése papíron. 1935-ben és 1938-ban további szabadalmi kérelmeket adott be képmásolásra, és készített egy kézzel hajtott másológépet is. Befektetőket azonban nem talált ötletére, részben azért, mert a kor egyik legjobb képátviteli szakértőjének tartott Vlagyimir K. Zvorikin elutasító (és rövidlátó) szakvéleménnyel szólta le Selényi munkáját. Ez Európában elriaszthatta az illetékeseket, de az amerikai Carlsont nem: Selényi munkáiból kiindulva alkotta meg a fénymásoló gépet. Később Carlson többször is készséggel elismerte, hogy Selényi volt az ősforrás, annak ellenére, hogy a gép egyéb képességeinek (például gyorsaságának) megvalósítása már az amerikai feltaláló érdeme volt.És miközben Carlson lassan meggazdagodott a xerográfiából, Selényit újabb csapások érték: 1940-ben származása miatt kényszernyugdíjazták (egy magáncégnél kezdett egyenirányítókon dolgozni), a háború alatt elveszítette fiát és nevelt fiát, ő maga pedig munkaszolgálatra kényszerült, ahonnan élete végéig tartó betegséggel tért haza.
A tudós, akinek zsenije sorozatos méltatlanságok és tragédiák miatt nem tudott kibontakozni, 1950-ben végre újra taníthatott az ELTE-n, 1952-ben pedig Kossuth-díjat kapott, ám nem sokáig élvezhette a kései elismeréseket: 1954-ben Budapesten meghalt. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tíz évvel később Selényi Pál-díjat alapított a tiszteletére.•