A 20. század történelmét ismerve nem meglepő, hogy számos magyar kutató külföldön ért el világraszóló sikereket. Vannak köztük olyanok, akik nemzeti identitásukat mindvégig megőrizték, és utódaikat is arra biztatták, hogy ne szakadjanak el az óhazától. Szép példa erre Jókay-Ihász Lajos élete.
Jókay-Ihász 1924. április 19-én született Budapesten, nevezetes családba – dédapja Jókai Mór bátyja volt. Gyerekkora jelentős részét Bakonytamási külterületén, Hathalompusztán töltötte a családi birtokon. Miután a Pápai Református Kollégiumban leérettségizett, 1942-ben a mosonmagyaróvári Magyar Királyi Mezőgazdasági Főiskolán kezdte meg agrármérnöki tanulmányait. Két év múlva, a második világháború miatt kénytelen volt félbehagyni az iskolát; a birtokon mindent megtett, hogy a megszálló németek ne hordják szét a gazdaság vagyonát, és körülbelül harminc cselédet megmentett a munkaszolgálattól. 1945-ben, amikor az oroszok már csak pár kilométerre voltak, lóháton, majd kocsin elmenekült. Németországba ment, négy évvel később pedig az Egyesült Államokba emigrált, ahol befejezte főiskolai tanulmányait.
A fiatal mezőgazdász Chicagóban telepedett le, és a Michigani Állami Egyetemen élelmiszeripari kutatónak tanult tovább, kutatási iránya a tejipar volt. Miután lediplomázott, 1956-ban állást ajánlott neki az amerikai hadsereg élelmiszer-kísérleti intézete, a Food and Container Institute for the Armed Forces. Egy év múlva a szovjetek felküldték az első Szputnyikot, és felpörgött az űrverseny. 1958-ban megalakult a NASA. Az emberes űrrepülések egyik problémája az űrhajósok étkeztetése volt, és Jókay-Ihász bekerült abba a csapatba, amelyik az űrételeket fejlesztette – sőt, ő konkrétan John Glenn űrhajós menüjéért felelt. 
Glenn volt az első amerikai, aki egy Mercury űrkabinban megkerülte a Földet. 1962-es útja volt az első hosszabb misszió (majdnem ötórás volt, míg a korábbi Mercury-repülések bő negyedóráig tartottak), így nála merült fel először az étkezés problémája. 
A magyar kutató főleg fagyasztva szárításos eljárással (liofilizálással) kísérletezett, pasztillákat és tubusos ételeket állított elő, például malátás tejportablettákat, amelyek gyors energiapótlást jelentettek az űrhajósoknak.Jókay-Ihász számos, űrétellel kapcsolatos szabadalmat jegyeztetett be az Egyesült Államokban, élelmiszereit a Mercury után a Gemini-program asztronautái és a hadsereg tagjai is fogyasztották. A hatvanas évek közepén aztán új sikerek jöttek egy új munkahelyen: egy kukoricafeldolgozónál töltött rövid kitérő után Jókay-Ihász a G. D. Searle gyógyszercégnél helyezkedett el. Ott az aszpartám nevű cukorpótló kifejlesztése és alkalmazása körül bábáskodott. Számos diétás üdítőben máig megtalálható ez az édesítő. Mindeközben a kutató Chicagóban a helyi magyar közösség egyik központi alakja lett, őrizte kultúráját, és több magyar szervezetnek is fontos tagja volt. 1992-ben járt utoljára szülőföldjén, ekkor a régi családi birtokot is felkereste.
Egy évvel később halt meg Chicagóban, de maradványait Hathalmon temették el. Gyermekei és unokái közül többen hazaköltöztek, ma is Magyarországon élnek, és a Jókay család alapítványán keresztül jótékonykodnak.•
