A fizikatanításban elengedhetetlenek a tanórákon bemutatott kísérletek, hiszen a tudományág sokszor a köznapitól eltérő, jelentős absztrakciót feltételező gondolkodást igényel a diákoktól. Ennek képességét ugyanúgy el kell sajátítani, mint az írás-olvasást, és ha a tanulók láthatják a fizikai törvények működését a gyakorlatban, az felbecsülhetetlen segítséget jelent nekik a háttérben húzódó összefüggések megértéséhez.
Igazán látványosan szemléltetni azonban még a legalapvetőbb fizikai jelenségeket sem könnyű. Talán az első fizikaórák egyikén tanítják az egyenes vonalú egyenletes mozgást, de bármennyire is egyszerűnek tűnik ez, nem könnyű – a súrlódást és minden egyéb zavaró tényezőt kiküszöbölve – bemutatni a gyakorlatban. E problémára kínált egészen egyszerű, mégis látványos megoldást a Mikola-cső, amely feltalálójáról, Mikola Sándorról, a legendás Fasori Evangélikus Gimnázium fizikatanáráról kapta a nevét. 
A Mikola-csőnél egyszerűbb kísérleti eszközt nehéz lenne elképzelni, hiszen egy lezárt üvegcsőről van szó, amelyben színezett folyadék és egy buborék mozog. A csövet különböző szögben lehet megdönteni, és rendszerint a távolságmérést segítő mérőszalagot is illesztenek rá. Ha a cső végét magasabbra állítják, a másik végéből elindul a buborék, és gyakorlatilag egyenes vonalú, egyenletes mozgással halad végig a csövön. Egy stopperórával a megtett út alapján kiszámítható a sebesség, és belátható, hogy azonos időtartam alatt azonos távolságot tesz meg. A dőlésszög változtatásával módosítható a buborék sebessége.
Mikola Sándor 1871-ben született a ma Szlovéniához tartozó Felsőpetrócon (Gornji Petrovci), szlovén nemzetiségű családban. A soproni evangélikus líceumban tanult tovább, ide járt a Fasori Gimnázium két másik legendás tanára, Rátz László és Vermes Miklós is. Később matematika–fizika szakos diplomát szerzett, és Eötvös Loránd mellett is gyakornokoskodott.
A Fasori Gimnáziumban 1897-ben kezdett helyettes tanárként dolgozni, és negyven éven keresztül tanított ott. 1928 és 1935 között az intézmény igazgatója volt, ekkor már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, később teljes jogú taggá választották. Számos tankönyvet írt, és tanította például Neumann Jánost és Wigner Jenőt is. 
Egy időben ellentmondásos és negatív politikai tevékenységet is folytatott, amely komolyan beárnyékolja tudományos munkáját.
Nagykanizsán hunyt el, 1945-ben.
Emlékét őrzi az 1980 óta megrendezett Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaverseny.•
Atommag négy neutronból
Nanofúzió Csillebércen
A jó kutató sikerorientált
Rajta lenni a tudomány világtérképén
Aki folyamatosan tanul
