„Ő máig is velünk él, munkánkban, sikereinkben, kudarcainkban, tudományos eredményeinkben.” (Gordos Géza professzor, 2001)
Az Innotéka idősebb olvasói bizonyára válaszolni tudnak erre a kérdésre: egy fakeretes állványon 50 fehér és 50 fekete golyót mozgatnak fémrudakon. Mi az? Ez volt még az 1950-es években is az iskolai számtanórákat is segítő számológép.
Az alapműveletek gyors elvégzéséhez szükséges eszközöket évezredek óta kereste az emberiség. Kr. e. 81-ben a görög Rodosz szigeten elkészült egy 32 bronz fogaskerékből és különböző fokbeosztásokból álló asztrolábium – ősszámítógép –, amelyet csillagászati számításokhoz használtak. Nagyot ugorva a tudománytörténetben, Gottfried Wilhelm Leibniz német polihisztor 1679-ben kidolgozta a kettes – bináris – számrendszert. 1936-ban R. Valtat francia matematikus szabadalmaztatott egy kettes számrendszerben dolgozó számítógépelvet. 1942-ben már elektroncsöves számítógép megépítését javasolják John W. Mauchly amerikai fizikus kutatásai alapján az Egyesült Államokban. 1944-ben a Pennsylvaniai Egyetemen megszületett az EDVAC (Electronic Discrete Variable Automatic Computer, azaz elektronikus diszkrét változós automata számítógép), melynek megalkotásában meghatározó volt Neumann János (1903–1957) munkássága.
Sok magyar szakember érdemes az emlékezésre ebben a témában, most egy sajátos életutat bejáró tudósról szólunk.
Az 1902. november 28-án Miskolcon született Kozma László az Egyesült Izzó segédmunkása, majd telefonműszerészeként az automatikus telefonközpont-technika egyik szakértője lett. 
Felismerték tehetségét, s a Brnói Egyetemre küldték. Itt szerezte meg villamosmérnöki oklevelét 1930-ban, majd az American Telephone and Telegraph Co. antwerpeni gyárában kezdett dolgozni. Hamarosan a kutatói laboratórium fejlesztőmérnöke lett. Hazatérte után a megpróbáltatások (munkaszolgálat, deportálás) évei következtek. Megromlott az egészsége, így kezdett dolgozni a Standard Villamosság Rt.-nél. 1948-ban a gyár műszaki igazgatója, majd 1949-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen az akkor alakult Villamosmérnöki Kar Vezetékes Híradástechnikai Tanszékének vezetője lett. Ipari vezetői és tanári pályája rövid ideig tartott, mert 1949-ben – koholt vádak alapján – az ún. Standard-perben letartóztatták.
2001-ben megjelent, Egy Kossuth-díjas börtönévei című naplójában így ír: „Letartóztatásom alatt egyszer azt mondtam az engem kihallgató őrnagynak: Amikor 1949 tavaszán kineveztek egyetemi tanárnak, mindjárt elhatároztam, hogy az elektromos számológépet újból, s jobban, mint Antwerpenben, meg fogom tervezni. Most, hogy így alakultak a dolgok, nem lehetne-e az itt még eltöltendő időmet hasznosítani, s ezt a tervezési munkát elkezdeni? Mire lenne ehhez szüksége, kérdezte kissé fejcsóválva az őrnagy. Néhány ív kockás papírra, továbbá vonalzóra, ceruzára és radírra. Másnap megkaptam.”
1954-ben szabadult, s a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával 1957-ben tanszéki munkatársaival Magyarországon elsőként helyezte üzembe programvezérelt, bináris digitális számítógépét, amely a MESZ1 (Műegyetemi számítógép) nevet kapta. 
1972-es nyugdíjazásáig a Műegyetem professzora. 1960 és 1963 között a Villamosmérnöki Kar dékánja. 1961-ben lett az Akadémia levelező, majd 1976-ban rendes tagja. Küzdelmes élete 1983. november 9-én fejeződött be. Szobra a BME informatikai épületében áll. 1996-ban az amerikai IEEE Computer Society „Computer Pioneer” közösség tagja lett.•
