„Idejekorán fel kell készülni a jövőben jelentkező szükségletekre, hogy azokat minél kevesebb versennyel és minél nagyobb eredménnyel lehessen kielégíteni.” (Mechwart András)
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kertjében egy emlékkő őrzi az 1956-os forradalom műegyetemi Forradalmi Bizottsága tagjainak, köztük Mosonyi Emil (1910–2009), a vízerő-hasznosítás nemzetközi elismertségű tudósának nevét. Amikor 1990-ben hazatérhetett több évtized után, úgy beszélt közel fél évszázados hazai munkásságáról, mintha közben nem lett volna majd három évtizedig kényszerűen távol.
1934-ben kapta meg mérnöki oklevelét. Néhány évig az alma mater tanára, majd az Öntözésügyi Hivatalban, utána pedig a Vízerőügyi Hivatalban folytatta munkáját, melynek vezetője lett. 1953 és 1957 között tanszékvezető egyetemi tanár a Műegyetemen. A forradalomban vállalt szerepéért kellett 1957 elején elhagynia az egyetemet, de a vízügyi szakma nem tudta nélkülözni tudását. Egy beszélgetésünk kapcsán erről tömören így emlékezett: „nem taníthattam”. Nekem úgy tűnt, ez volt a legfájóbb emléke. Talán ezért is fogadta el 1964-ben a baden-württembergi oktatási miniszter meghívását a Karlsruhei Egyetemre, ahol tanszékvezető professzor lett.
A vízépítő szakma elismerését elnyerte már a magyarországi évek alatt, a békésszentandrási duzzasztómű, majd a tiszalöki vízlépcső fő tervezőjeként. A vízerőmű abban a korban az ország legnagyobb, vízenergiát hasznosító erőműve volt.
Mit tett a vízgazdálkodás, a vízépítés ügyéért Mosonyi professzor az 1960-as évek közepétől? A FAO (Food and Agricultural Organisation), az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének szakértője Afrikában, majd szinte a világ minden részében. A Rajna–Majna–Duna különleges hajózsilipjeinek világszínvonalú megépítését az ő kutatásai tették lehetővé.
Az 1995-ben alapított Nemzetközi Vízerőszövetség (IHA) első elnökévé választotta. A világ számos műszaki egyetemének lett tiszteletbeli professzora, tudományos akadémiák tagja. Érdemben járult hozzá a vízgazdálkodás területén tevékenykedő mérnökök képzéséhez és továbbképzéséhez.
Az 1950-es években kidolgozott Vízgazdálkodási Keretterv – a vízgazdálkodás távlati terve – alapvetően az ő munkája, ma is fontos útmutató, és számos követője van az Európai Unióban is.
Több nyelven megjelent munkái napjaink vízügyi mérnökeinek nélkülözhetetlen kézikönyvei.
1991-ben lehetett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, s 2006-ban megkapta a Széchenyi-díjat.
1991-ben lett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tiszteletbeli doktora. 2004-ben vette át rubin oklevelét.
„Szeretek hazajárni – mondta egy beszélgetésünk alkalmából –, eljövök az Egyetemre is. Soha nem felejtem el, mit kaptam e falak között, amit hosszú mérnöki pályámon hasznosítani tudtam.”
Gazdag élete 2009-ben, Karlsruhéban fejeződött be.•
