Jóllehet az első poroltók már a 19. században elkészültek, száz esztendeje még a tűzoltás szinte egyetlen módszere a víz volt. Ekkoriban már több feltaláló gondolkozott alternatív lehetőségeken, és közülük az egyik legaktívabb egy magyar volt: Szilvay Kornél ezredes, Budapest egykori tűzoltó parancsnoka.

Szilvay 1890-ben a fővárosban született, és ott is töltötte egész életét. A Budapesti Felsőipariskola gépészeti tagozatán tanult, diáktűzoltóként itt ismerkedett meg későbbi választott hivatásával. Tanulmányai után előbb önkéntes, majd 1914-től hivatásos tűzoltó lett, és műszaki érdeklődését kihasználva a tűzoltás korszerűbb és biztonságosabb lehetőségeit kereste. Élete során 39 találmányra kapott szabadalmi oltalmat, ezek közül a poroltó, illetve általában a szárazoltás területén végzett fejlesztései bizonyultak maradandónak.
Másokhoz hasonlóan ő is észrevette, hogy egyes tűzeseteknél – például égő raktárak oltásakor – az oltóvíz nagyobb károkat okoz, mint maga a tűz. Ez indította arra, hogy víz nélküli oltómódszereket tervezzen, és 1923-ban szabadalmaztatta első ilyen találmányát, egy közömbös gázzal oltó gépet.
Az áttörést végül egy 1925-ös tűzeset hozta meg, amikor a Nemzeti Kaszinó gobelinterme gyulladt ki. Ekkor már Szilvay utasítására a főváros tűzoltóautóin hatkilós porraloltókat rendszeresítettek; a kaszinóbeli tüzet kizárólag ilyen készülékekkel szüntették meg. A terem értékes perzsaszőnyegei és gobelinjei így kisebb, kijavítható károkkal megúszták a tűzvészt. Az eset kedvező visszhangja hatására a főváros megrendelt egy nagyobb teljesítményű szárazoltó gépet. Szilvay még abban az évben el is kezdett dolgozni ezen.
Az elhivatott mérnök-tűzoltó találmá­nyá­nak lelke egy robbanómotor volt, amely­nek a gázait a szárazoltó gép lehűtötte és nagy nyomásra sűrítette. A sűrített gáz szerepe természetesen az volt, hogy az oltóport vagy oltóhabot a tűzre juttassa. Az oltóporok alapja máig jellemzően nátrium- vagy kálium-hidrogén-karbonát, Szilvay ehhez még kőport is kevert, nehogy a por összeálljon a tömlőben. Az első Szilvay-féle szárazoltó 1928-ban készült el, és 95 alkalommal sikeresen bevetették.
1929-ben a párizsi nemzetközi tűzoltókiállításon francia, amerikai és kanadai tűzoltók is érdeklődtek a találmány iránt, később használták is a gépet külföldön, főleg hajók raktártüzeinek oltásakor.
A későbbiekben is tovább korszerű­sí­tette a szárazoltást és annak alkalmazási területeit (a módszert zárttéri transzformá­tortüzek oltására is átdolgozta, így a transzformátorházakat oltópor-beveze­tő nyílá­sokkal látták el). Szilvay Kornél életében több ezer tűzoltást vezetett, az 1925-ös mel­lett a budapesti Szent István-bazilika 1947-es vízzel oltása volt a legnevezetesebb. Ott a freskókat védve sikerült eloltaniuk a tüzet; embereivel folyamatosan szivattyúzta az oltóvizet, ezzel megmentették a bazilikát a nagyobb beázástól és vízkártól.
Szárazoltó eljárását szinte élete végéig tökéletesítette; 1957-ben bekövetkezett ha­lála előtt két esztendővel még szabadalmi kérelmet nyújtott be.•