Bermann Miksa nevét méltatlanul kevesen ismerik, amire részben magyarázat lehet a származása, valamint az a tény, hogy egész életében Magyarországon élt, így nem tudta tehetségét úgy kiteljesíteni, mint a külföldön jó kapcsolatokat építő és üzlettársakat szerző magyar feltalálók.
Bermann tízgyermekes, szegény családba született Győrben, 1861-ben. A Műegyetem elődjében és több külföldi intézményben tanult, továbbtanulását jelentős részben maga finanszírozta megpályázott ösztöndíjakból vagy diákoknak adott különórákból. Miután megszerezte gépészmérnöki oklevelét, kockázatos üzleti kalandok helyett biztos és kiszámítható megélhetést keresett, így jutott el a Magyar Királyi Államvasúthoz, ahol 1885-ben kezdett dolgozni. 1892-től az Északi Főműhely osztályvezetője, 1910-től főnökhelyettese lett, a 20. század elejétől pedig laboratóriumi anyagvizsgálatokat is végzett a MÁV-nál.
Egyik kutatási területe az acélgyártás során használt ötvözőanyagok szerepe és az acél rugalmasságára gyakorolt hatása volt, egy másik meg a hegesztés helyes módja. Rájött, hogy salakképzők segítségével csökkenthető a fémfelületeknek az az oxidrétege, amely meggátolná a tökéletes hegesztést. A legemlékezetesebb eredményt viszont a harmadik kutatási irány hozta: az acélok szikrapróbája.
Bermann-nak feltűnt, hogy a különféle összetételű acélötvözetek máshogy szikráznak, és ezt a jelenséget próbálta laboratóriumi körülmények között megfigyelni, illetve leírni. Tapasztalatai alapján meghatározta, hogy milyen szemcsézettségű, méretű és sebességű csiszolókoronghoz kell tartani az acélanyagot, hogy hosszú, vízszintes szikracsóva keletkezzen. „A szikrasugarak hosszúsága 60 mm-től 500 mm-ig terjedhet az anyagminőségtől függően, ezenkívül befolyásolja még a vasrészecske tömege, a csiszolókorong kerületi sebessége és a nyomás nagysága. A korongot elhagyó vasforgácsot hűti ugyan a levegő, oxigénje viszont táplálja az égést. Mivel a melegfejlődés nagyobb mértékű a lehűlésnél, a vasrészecske hőmérséklete folyamatosan emelkedik, fehéren izzik, majd megömlik, explóziós jelenségek keletkeznek, ezekből azután következtetni lehet az ötvözet összetételére” – magyarázta már 1908-ban a Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönyében, és az általa felfedezett összefüggéseket megkapó rajzokkal illusztrálta. Ezután még évekig folytatta megfigyeléseit, amelyeket 1915-ben az Anyagvizsgálók Közlönyében már úgy vezetett fel, hogy „a szikrakép éppen olyan tulajdonsága az anyagnak, mint a fizikai vagy vegyi tulajdonságok”.
Sajnos ennél tovább nem tudott haladni kutatásaival. Azt jól látta, hogy fejlettebb, fényképes technológiára volna szükség a pontosabb mérésekhez, ám erre négygyerekes családapaként nem volt módja, így eredményeit mások fejlesztették tovább külföldön. Utolsó éveiben már a szerszámacélgyártás fejlesztési lehetőségeivel foglalkozott.
Bermann Miksa mindössze 64 évesen, 1925-ben halt meg Budapesten. Bár nevét nem sokan ismerik, az általa megkezdett szikrapróbák fejlesztett változatát ma is használják, mert gyors és egyszerű összetétel-ellenőrzési módszer, amely a pontosabb és drágább eljárások hasznos kiegészítője máig is.•
