A Kossuth-díjra ma alapvetően kulturális elismerésként tekintünk, de a szocializmusban a termelőmunkában elért teljesítményért is lehetett Kossuth-díjat kapni. A díjazottak között voltak, akik technikatörténeti szempontból is figyelemre méltó újítással érdemelték ki a kitüntetést, például Ursitz József bányamérnök, aki a hazai lignitfejtést forradalmasította találmányával.
A sváb származású Ursitz 1911-ben született a Nógrád megyei Etesen, de élete nagy részét a Heves megyei Petőfibányán töltötte, és itt is halt meg 2010-ben. Petőfibányát a térség szénbányászata hívta életre: a korábban Pernyepusztaként ismert településen 1945-ben kezdtek lignitet fejteni, és részben erre alapozva építették meg a Lőrinci Hőerőművet. Ursitz tapasztalt bányászként került ide, mert már 1927-ben dolgozott a salgótarjáni kőszénbányában, ahol több munkafázisban is helytállt. Petőfibányán így csapatvezető vájárként kezdett. A második világháború után továbbtanult a Közgazdasági Egyetemen és az Állami Műszaki Főiskolán. Az utóbbin szerzett mérnöki diplomát, ezután pedig a komlói bánya igazgatójává nevezték ki. Sztahanovistaként több szocialista országba is eljutott, tanulmányozta a környező országok bányászati megoldásait.
Petőfibányába 1954-től került vissza, amikor a Mátraaljai Szénbánya Vállalat osztályvezetője és főmérnöke lett. 1959-ben itt alkotta meg legismertebb találmányát, az önjáró hidraulikus páncélpajzsot. A frontfejtéses bányák akkor Magyarországon korszerűsítésre szorultak; a fejtésekhez kivájt bányajáratokat fadúcokkal támasztották ki, ami munka- és anyagigényes módszer volt, ráadásul a kőzettágulások miatt a támok gyakori fenntartást igényeltek. A páncélpajzs ezt nagyrészt kiváltotta. Egy korabeli filmhíradó szerint az egy méter széles tagokból álló berendezés a kibányászott területet 50 méter hosszúságban omlásveszély nélkül elzárta a munkatértől. A gép a szén lerobbantása és elszállítása után önműködően továbblépett a következő munkaterületre. A páncélpajzs egy 4 órás biztosítási munkát 90 percre csökkentett, és Ursitz saját leírása szerint mintegy 90 százalékos bányafa-megtakarítást hozott. „A megszűnő felesleges munka növelte a tényleges teljesítményt, és 20 százalékkal csökkentette az üzem költségét” – fogalmazott a főmérnök visszaemlékezésében.
Bár hasonló páncélpajzsok léteztek már, Ursitz József az ismert koncepciót több ponton módosította olyan megoldásokkal, amelyek gyorsabban szerelhetővé és rugalmasabban működővé tették a szerkezetet. Ennek köszönhetően a környező országokból ezúttal mások jöttek Petőfibányára, hogy új megoldásokat tanuljanak. Egy lengyel miniszterhelyettes például hat mérnökkel érkezett, és utasításba adta, hogy addig maradjanak a mérnökök, amíg meg nem ismerik a pajzsfejtés technológiáját. 
A találmány révén felpörgő bányászat átmenetileg még Petőfibánya és a szomszédos bányákhoz tartozó kistelepülések életét is fellendítette, lakások, óvodák, sport- és kulturális létesítmények épültek. Ursitz páncélpajzsa 1962-ben kapott szabadalmat, és a főmérnököt ugyanebben az évben tüntették ki a Kossuth-díjjal. Néhány év elteltével azonban már nem volt gazdaságos a petőfibányai fejtés, és bezárták a bányát. Az Ursitz-féle páncélpajzsot a bükkábrányi állandó bányászati kiállításon lehet megtekinteni.•
