Nem egy magyar feltaláló életében előfordult, hogy a történelmi helyzet akadályozta meg a kiteljesedését. Dulovits Jenő esete különösen szomorú, mert a hatalom egy világszínvonalú csúcstechnikának vetett gáncsot.
Dulovits 1903-ban született Ipolyságon. Családja 1913-ban Budapestre költözött, ahol a jó eszű fiú folytatta a tanulmányait. 1924-ben végzett a Polgári Tanárképző Főiskolán, majd évtizedekig tanított, elsősorban matematikát. Igazi szerelme azonban a fényképezés volt. Saját bevallása szerint már nyolcévesen komolyan foglalkoztatta a fotózás, és – mint azt Tőry Klára írja a Mai Manó Ház blogon – már gyerekként készített egy kezdetleges saját gépet.
Az 1930-as években már rangos nemzetközi díjakat nyert különleges hangulatú felvételeivel. Stílusa szinte festői volt, tudatosan használta az ellenfényben, a kép lágyításában és a fény-árnyék kiegyenlítésében rejlő lehetőségeket. Azt vallotta: a fotózás művészet, amelynek szépségeket kell a néző elé tárnia, és a fotósnak nem szabad a közízléshez igazodnia. Nagyrészt az ő munkásságának köszönhető, hogy az általa képviselt iskolát egy időben magyar stílusnak nevezték. Dulovitsnak mozgófilmen is volt alkalma kipróbálni különleges látásmódját, ugyanis Szőts István, az Emberek a havason rendezője őt választotta operatőrnek Kádár Kata című rövidfilmjéhez.A fényképezés mellett a fotózás technikai oldala is izgatta. 1927-ben már teljes értékű fényképezőgépet konstruált magának, 1931 és 1958 között pedig 11 fotótechnikai találmányát szabadalmaztatta. Üzleti szempontból legsikeresebb alkotása az 1931-ben szabadalmaztatott Duto előtétlencse volt, amelyet Tóth Miklós mérnökkel társulva dolgozott ki. A lencse csiszolása révén a fotózott kép körvonalai lágyabbá váltak, a fény csillogása fokozódott, a kompozíció hangulata nyugodtabb lett.
A háború után Dulovits már nem taníthatott; fotósként, szakíróként sem akadt sok munkája, ezért minden energiájával a találmányaira koncentrált. Ekkor dolgozta ki rengeteg újítással felvértezett fényképezőgépét, amelyhez felhasználta a már a háború alatt beadott néhány szabadalmát is. A Duflex nevű masina tükörreflexes, kisfilmes és beugrórekeszes objektívvel működő fényképezőgép volt – az első ilyen a világon. A gépben Dulovits találmánya volt a szemmagasságból vízszintes betekintést biztosító, oldalhelyes képet adó tükrös keresőrendszer, az acélfólia redőnyzár, az objektív optikai keresőrendszere, a világító keresős optikai sportkereső, valamint a karcmentes filmtovábbítást biztosító filmnyomó lemez.A gép iránt a Gamma gyár érdeklődött, 1946-ban szerződést is kötöttek Dulovitscsal, és megkezdődött a prototípus elkészítése. A Duflex 1948-ban mutatkozott be, és szinte a semmiből érkezve pipálta le a világ vezető fényképezőgép-gyártóit. Több kontinensről is érdeklődtek iránta, de a kommunista diktatúra kiépülése nem tette lehetővé, hogy a gép és alkotója megkapja a megérdemelt elismerést. 1949-ben az Ipari Központ leállította a sorozatgyártást. A Gammát nehéz- és hadipari termelésre átállító rendszer nem akart konkurenciát teremteni a keleti blokkban elterjedt, rosszabb minőségű szovjet gépeknek. A Duflexből néhány száz darab készült – ma már borsos áron gazdára találó ritkaságok.
Dulovits az ötvenes évektől perifériára szorult, a Népművelési Intézetnél lett technikus, majd a Bányászati Építőipari Vállalatnál segédmunkás a fotólaboratóriumban. 1971-ben – egy esztendővel halála előtt – onnan ment nyugdíjba.•